Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
204 (9.40) Ez az átállás felér egy gazdasági rendszerváltással, hiszen a termelés feltételrendszere gyökeresen átalakul azáltal, hogy megváltozik a támogatás i rendszer, hiszen az Európai Unió közös agrárpolitikát folytat, és ennek érdekében közös szabályozó rendszert alkalmaz, amely a mezőgazdasági termelők jövedelemtámogatása, a piac szabályozása vonatkozásában egyaránt egységes szabályrendszert mutat be, és a tagállamok részére ezt kötelezően kell alkalmazni. Ez természetesen azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdasági termelők is a szerint a feltételrendszer szerint fogják végezni a tevékenységüket, amelyet a koppenhágai megállapodás, illetve a közös agrárpolit ika keretei megszabnak a számukra. Az átmenet esztendeje azért tűnik nehéznek természetesen, mert el kell számolni a múltunkkal, ki kell fizetni azokat a számlákat, amelyek a régi támogatási rendszerből eredően ránk maradtak. Ez az idei esztendőben mintegy 80 milliárd forint kötelezettséget jelent. Ezt ugyan néhányan bírálják, de még senki nem mondta, hogy a rá jutó támogatásról lemondana, így hát a kormánynak kötelessége ezt megtenni. Rendkívül fontos az európai uniós csatlakozásra való felkészülés több te kintetben. Én ebből most egy kérdést szeretnék kiemelni, ez pedig az ágazat versenyképessége, hiszen minden hiedelemmel szemben az Európai Unió mezőgazdasága annak ellenére, hogy a második pillért, a vidékfejlesztést erősíti, folyamatosan ebben az irányban csoportosítja át a forrásokat, mégis egy piacosabb mezőgazdaság irányába halad, tehát hosszú távon azoknak a gazdálkodóknak lesz megélhetése, akik megfelelő hatékonysággal, minőségi terméket tudnak előállítani. E tekintetben a nemzeti közép kormánya az el múlt másfél esztendőben óriási lépést tett előre, hiszen a tavalyi esztendőben soha nem látott mértékű megújulás történt az ágazatban, a rendszerváltás óta a legmagasabb szintű beruházás történt. Csaknem 200 milliárd forint értékben ruháztak be a mezőgazda sági termelők, ezen belül is a gépi és a technológiai megújítás 60 százalékos mértéket képvisel. A számszerű mértékét tekintve ez közel 120 milliárd forintot jelent. Ennek az államitámogatásvonzata megközelíti a 30 milliárd forintot. Ha összehasonlítjuk e zt a megelőző kormány négy esztendejének átlagával, akkor azt tudom mondani, hogy pontosan a duplájára nőtt a mezőgazdasági termelők lehetősége, a mezőgazdaság megújulása, és végre nem egy halódó ágazat képét mutatja, hanem a GDPrészarányt jóval meghaladó megújulás, korszerűsítés és modernizáció folyamata indult meg. A tavalyi esztendőben összesen 152 ezer darab új gépet vásároltak a mezőgazdasági termelők, egy olyan esztendőben, amikor az elmúlt évtizedek legnagyobb mértékű elemi kára érte a gazdálkodókat . Ennek ellenére látható, hogy előre akarnak menekülni, meg akarnak felelni annak a kihívásnak, amelyet az Európai Unió jelent. Május 1jétől meg fognak nyílni a határok. Ennek természetesen feltétele, hogy Magyarország teljesítse azokat a szabványokat, sz tenderd előírásokat, amelyeket az élelmiszeregészség, az élelmiszerbiztonság, az állategészségügy vonatkozásában feltétlen szükséges, hogy teljesítsünk. Ennek az lesz a következménye, hogy a magyar áruk is szabadon elhelyezhetők lesznek Európa piacain, é s természetesen az európai országokból is szabadon behozhatók mezőgazdasági termékek Magyarországra. Ez egy hihetetlenül új helyzetet fog teremteni, ez ellen csak egyféleképpen lehet védekezni: az összefogással, a szervezettség növekedésével. A tavalyi esz tendőben stratégiai célunk volt, hogy a termelők közös értékesítő szervezeteit fejlesszük. Nagyobb lépést tettünk, mint az elmúlt négy évben összesen, hiszen a tészek számát meg tudtuk háromszorozni, az azonos terméket előállító termelői csoportok száma ké tszázra növekedett, és van olyan szervezet, ahol több ezer termelő tudja integrálni a tevékenységét, és a piacra jutás hatékonyságát javítani. Úgy érezzük, hogy ezt az utat kell folytatnunk, a költségvetés forintjait olyan célokra kell elsősorban elköltenü nk, ami lehetővé teszi, hogy a jövőben is minél több vidéki ember meg tudjon élni ebből az ágazatból, természetesen úgy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy az európai uniós kihívásra is megfelelő szintű választ tudjon ad ni.
