Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2027 megfontoltság, és helyes végigtekintenünk azon, hogy milyen folyamatos változása, fejlődése volt a törvénnyel kapcsolatos tapasztalatok összegzésének. Mert ez a törvény - mint ahogy említet tem már - jelenős állomás, és az a határozott meggyőződésem, hogy okot ad a büszkeségre. Ahogy a teremben körbe nézek, látom, hogy vagyunk még néhányan - nem sokan, de vagyunk néhányan , akik 1993ban részt vettünk az akkori törvény megalkotásában, és eml ékszünk arra, hogy milyen körülmények között született. Már akkor tisztában voltunk azzal, hogy a különböző politikai kompromisszumok eredményeként természetesen vannak gyengeségei és nagyon súlyos hiányosságai. Ezek a gyengeségek az életben és a gyakorlat ban a későbbiekben nagyon nyilvánvalóvá váltak. Erről sokat beszéltünk, Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman úr számtalan alkalommal kitűnő munkákban hívta fel erre a figyelmet, az előző parlamenti ciklusban pedig az emberi jogi bizottságnak egy albizottsá ga is alakult, amely szintén rendkívül értékes munkával tárta fel azokat az ellentmondásokat és gyengeségeket, amelyek egyébként ennek az önmagában rendkívül jelentős és kiváló törvénynek a kapcsán a gyakorlatban megszülettek. Nos, így érkeztünk el ide. Az t gondolom, hogy ez a változtatási munka és a gyakorlatok összegzésének a munkája nagyon helyes és kívánatos cél volt. Az a meggyőződésem, hogy a kormány képviselői - s itt különösen Szabó Vilmos államtitkár urat szeretném kiemelni, de hadd tegyem hozzá eh hez az Igazságügyi Minisztériumot is - nagyon kitűnő és precíz munkát végeztek annak kapcsán, hogy elénk került ez a törvényjavaslat. A törvényjavaslat tehát itt van, vitára mindenképpen alkalmas, összegzi azokat a tapasztalatokat, amelyeket 1993 óta össze gyűjtöttünk. Most azon kell elgondolkodnunk, hogy a tapasztalatok összegzésének eredményeként a törvénynek ezt az átfogó módosítását elfogadjae a parlament, ilyen formában fogadja el vagy sem. Azt gondolom, hogy a kisebbségekről való gondolkodás mindig a demokrácia egyik mérőműszere, mert a többségi demokráciák a valóban demokratikus meggyőződésüket általában a kisebbségi jogok gyakorlásának elismerése és erősítése kapcsán tudják demonstrálni. Így van ez a parlamentben is, hiszen a parlamenti többség demok ratikus elkötelezettségének mindig fokmérője az, hogy a kisebbség felvetéseihez hogyan viszonyul, hogy a kisebbségi jogokat, az úgynevezett ellenzéki jogokat - a parlamentben ezeket így hívjuk - mennyire engedi érvényesülni, és mennyire tesz különböző gesz tusokat is a jogokon túlmenően arra vonatkozóan, hogy a kisebbség meg tudja jeleníteni a véleményét. Így van ez az országban is. A többségnek - amelyet a nemzeti és etnikai kisebbségek oldaláról tekintünk - mindig látványosan és demonstratíven kell segíten i a kisebbségi jogok gyakorlását, ha kell, törvényi szabályozással, ha kell, egyéb más módon, politikai lépésekkel, gesztusokkal. A demokratikus meggyőződés mélységét mutatja az, hogy mennyire képes erre egy ország. Nos, ezért, mint mondtam, nekünk, magyar liberálisoknak a kisebbségi törvény önmagán túlmutató kérdéskör is, a demokrácia fokmérőjét jelenti, ezért a mi elkötelezettségünk a kisebbségi jogok deklarálása terén különösen erős. Így volt ez 1993ban, és így van most, 2004ben is. A törvényjavaslatna k azok a változtatásai, amelyek az európai uniós csatlakozásunkkal vannak kapcsolatban, nagyon helyesek, és bírják a Szabad Demokraták Szövetségének a támogatását. Egyetértek az előttem felszólaló képviselőtársaimmal - mind a kettővel, tehát mind a Szocial ista Párt, mind a Fidesz vezérszónokával , hogy helyes a törvénynek az a változtatása, amely az Európai Unió - amelynek néhány hét múlva mi is tagjai leszünk - polgárai irányába is kiterjeszti e jogok gyakorlását. Ez így van rendjén. Vitánk Hargitai János képviselő úrral talán csak a státustörvény megítélésében lenne e téren, mert ő a státustörvény iránti elvi meggyőződésből vezette le ennek a gondolatnak a helyességét. Én erről másként gondolkodom, de ezt a kérdéskört nem ennek a vitának a során kell egym ással megtanácskoznunk, megvitatnunk. Én azt gondolom, itt az a lényegi különbség, hogy mi az Európai Unió felé igyekszünk, és az Uniónak vannak kialakult játékszabályai, például az uniós polgárok választójogával és választhatóságával kapcsolatban, amelyek et a csatlakozó országoknak figyelembe kell venniük, mert ezeket közös akarattal alakították ki. S a státustörvény egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a környező országok szándéka, akarata és együttműködése nélkül próbáltunk valamit az irányukba eljuttat ni, ha úgy tetszik, rájuk erőszakolni.
