Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2026 lehessen, mert ez a kisebbségek érdeke, és azt gondolom, hogy a politikai pártok képviselőinek is ez kell hogy legyen az érdeke. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönjük szépen képviselő ú rnak, hogy jogi kérdésekről is érdekesen tudott beszélni. Folytassuk a vezérszónoki kört; következik az SZDSZ képviselőcsoportja. Megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak. DR. FODOR GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képvisel őtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, mint ahogy a megelőző vezérszónoklatokból is kitűnt, mindenképpen egy különleges és érdekes törvényjavaslatnak tekinthető. Egyfelől azért, mert láthatóan nagyon sok közös van abban, amit ellenzéki és kormánypárt i oldalról is elmondtak a szónokok, másfelől viszont különleges azért is, mert egy nagyon érzékeny, nagyon lényeges területet érint a jogi szabályozással, ez pedig a kisebbségek területe. Engedjék meg, hogy én a Szabad Demokraták Szövetsége nevében a vélem ényünk kifejtését elsősorban abba az irányba tegyem meg, hogy ne a törvény részleteiről beszéljek, hanem annak általános politikai és jogi kérdéseiről. Teszem ezt azért is, mert előttem már Kiss Péter miniszter úr expozéjában megtette, hogy részletesen ism ertette a törvényt, és két kiváló kollégám, aki szintén előttem szólt, egyfelől Simon Gábor ugyancsak részleteiben említette ezt, másfelől Hargitai János is a Fidesz nevében hozzátett ehhez adalékokat. Én azt az utat szeretném folytatni, ami közelebb áll a z előttem szólóhoz, szintén néhány lényeges kérdésre szeretnék koncentrálni a beszédemben. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, és mindazok, akik figyelik a vitát, hogy hadd kezdjem a mondandómat egy kicsit régebbről, ugyanis amikor e törvénymódosításs al van dolgunk, akkor óhatatlanul is meg kell állnunk magánál a törvénynél, a hatályos törvénynél; a hatályos törvénynél, amely 1993ban született, a rendszerváltás után néhány évvel, és azt gondolom, hogy érdemes rá néhány szót vesztegetnünk. Azért kell m egtenni ezt a pillanatnyi megállást itt a törvény vitájában az egykori törvénnyel, a most hatályos és még létező törvénnyel kapcsolatban, mert amikor beszélünk a módosításról, akkor óhatatlanul is előhozzuk az egykori törvény hibáit és hiányosságait. De ne m lennénk igazságosak az 1993as törvénnyel kapcsolatban, ha nem mondanánk el azt, hogy mily nagy jelentősége volt a rendszerváltás után néhány évvel a kisebbségek jogairól szóló törvénynek. Nagyon fontos és lényeges törvény volt, és nemcsak képviselőtársa im, hanem nagyon sokan az országban, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, és akik most e vitát figyelik, talán igazat is adnak nekem; tehát akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, tudták azt, hogy ennek a törvénynek a jelentősége önmagán túlmutató. Minden hiá nyossága és gyengesége mellett önmagában az, hogy a szabad identitásválasztás kimondásra került, az, hogy a kisebbségi önkormányzati rendszer megteremtésre került, ez egy hatalmas lépés volt. Hargitai János kitűnő kollégám utalt arra, hogy ha körbenézünk a környező országokban, nem nagyon látunk hasonló példát, mint ez a törvény, és nehezen tudunk fogódzkodókat találni arra, hogy milyen gyakorlati útmutatásokat tudnánk átvenni másoktól e téren. Ez valóban így van. (10.20) Mondhatni, hogy egyedülálló rendszert hoztunk akkor létre, és szerintem erre joggal lehetünk büszkék. Ez a rendszerváltás utáni parlamentnek jelentős teljesítménye volt. S azt gondolom - s ez nekünk, magyar liberálisoknak meggyőződésünk , hogy a közjogi k érdések olyan kérdések, amelyekkel kapcsolatban illő tisztelettel érdemes viseltetni, nem érdemes a pillanatnyi népszerűség oltárán feláldozni az ország közjogi berendezkedését, és az erre vonatkozó javaslatokat is kellő megfontoltsággal kell tenni. Úgyhog y amikor erről a törvényről beszélünk, akkor helyes itt is a kellő
