Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HARGITAI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2022 kérdéskör, amit szintén nagyon fontosnak tartok, hogy a törvény hatályában milyen változások lesznek. Itt egyfajta európai kitekintésre vállalkoznék. Egy negyedik kérdéskör - ez talán a legtöbb vitára okot adó kérdés , ami a választójoggal függ össze, nyilvánvalóan a névjegyzék problematikáját fogja felvetni, és lesz javaslatom arra, hogy hogyan haladjunk tovább, hogy ebből törvény is lehessen. Azt mondtam, én a legfontosabbnak azt tekintem, hogy a hazai kisebbségek valós kulturális autonómiával rendelkezzenek. Ezzel azt is mondom, és mondják a kisebbségi vezetők is, hogy ezt eddig ugyan a '93ban megalkotott kisebbségi törvény deklarálta számukra, de ez az autonómia nagyon félol dalas volt. A deklaráció önmagában nem elég, meg kellett vagy meg kell teremteni azokat a törvényi feltételeket, azokat a jogi és pénzügyi garanciákat, amik azt eredményezik, hogy itt lesz kisebbségi autonómia. Akkor, amikor a törvényt évek óta előkészítet tük, konszenzus volt köztünk abban, hogy azt a helyzetet kell valamelyest megváltoztatni, ami a jelenlegi gyakorlat. A jelenlegi gyakorlat úgy írható le, hogy vannak valakik, akik intézményeket tartanak fenn, ezek többnyire a települési önkormányzatok vagy a megyék, és jó esetben ott van egy kisebbségi önkormányzat is. Ez a kisebbségi önkormányzat egy más által ellátott feladatot valamilyen módon befolyásol, mert más lehetősége nem igazán volt a hazai kisebbségeknek. Az autonómia akkor lesz teljesebb, ha ki alakulhat egy olyan intézményi világ, ahol a kisebbségeknek nemcsak a befolyásolás lehetősége van meg, hanem autonóm módon ők egyfajta igazi fenntartóként irányítani tudják azt az intézményi világot, ami nekik rendeltetett. (10.00) Akkor, amikor kerestük a zt a szereplőt, akihez ilyen jogok telepíthetők, az országos önkormányzatokban véltük megtalálni ezt a szereplőt. Itt emlékeztetek arra, hogy az oktatási törvényt már módosította a parlament ebben az országgyűlési ciklusban, és azok a koncepciók, amik egyé bként a kisebbségi törvény gondolkodásának fontos részét jelentették, már ma meg is valósulnak, tehát ez egy élő joganyag, de csak az oktatás világában, mert az oktatási törvény módosította akkor a kisebbségi törvényt is. Talán az oktatás világában volt kö nnyebb dolgunk, mert szabályozni kellett azt az intézményi kört, aminek fenntartója lehet holnaptól kezdve az országos önkormányzat. Ez nem egy parttalan rendszer, tehát nem futhat el egészségtelen irányba a dolog, ha irreális igényei lennének a kisebbségi közösségeknek, hiszen a törvény szabályozta azt, hogy milyen intézmények kerülhetnek át az országos önkormányzatok fenntartása alá bizonyos feltételek mellett. Ezek azok az intézmények igazán, amelyek az adott kisebbségi közösség szempontjából rendkívül f ontosak, az ország bármelyik pontján legyenek, és alapvetően a kisebbségi intézmények ilyen célokat szolgálnak. Az országos önkormányzatoknak megadtuk azt az erős jogosítványt, hogy ők magukhoz tudják venni gyakorlatilag a fenntartás jogát. Megjegyzem, a t elepülési önkormányzatok ezzel persze nem ellenérdekeltek, hiszen a pécsi Tiborc utcai iskola, ha holnaptól kezdve a német önkormányzat lesz a fenntartója, ettől még Pécsen lesz, ugyanaz a gyerekközösség, ugyanaz a pedagógusközösség fog ott dolgozni, csak a pécsi önkormányzatnak nem kell már a normatíva felett erre az intézményre áldozni, mert az állam áldoz rá. Tehát az államnak ez valamelyest többletköltségeket jelent, de ugyanakkor ki fog alakulni például egy olyan német intézményi világ, és ez igaz mind en más kisebbségre is, amit akár az anyanemzetek másként fognak támogatni, mert ez most már a német kisebbségi világ, tehát én azt gondolom, hogy ezek fontos elmozdulások voltak; ez volt a jogi garanciarendszer. A pénzügyi rendszer eseté ben pedig egyszerűen lemásoltuk azt, ami az egyházak világában már normálisan működött, az egyházaknak sincs annyi pénzük, amennyire szükségük lenne, ezért a jogalkotó azt mondta, hogy a normatíva feletti összeget, ami kell az intézmény működéséhez, az áll am kipótolja. Ezt a technikát honosította meg a kisebbségi törvény is az oktatás világában, és ez az, ami ma már egy hatályos joganyag.
