Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
21 Ami az európai uniós választásokon feláll ítandó közös listát illeti: hát ez egy érdekes javaslat. (Derültség. - Taps a Fidesz soraiban.) Mindenesetre, tisztelt képviselőtársaim, az biztos, hogy a választás persze nem a pártok versenye, a választás azért van különböző politikai erők között a demok ráciában, merthogy a választók gondolkodnak különbözőképpen és akarnak ennek hangot adni a választásokon, ezért aztán a Szabad Demokraták Szövetsége vállalja a megmérettetést a mostani európai parlamenti választáson. Azt is mondhatnám természetesen, hogy: közös listát állítani nem kell félnetek jó lesz ha az ellenzék beleegyezik én nem ellenzem. (Derültség. - Taps az SZDSZ soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kös zönöm szépen, frakcióvezető úr. Hozzászólásra következik Herényi Károly frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezetője. Frakcióvezető úr! (14.10) HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az embernek olyan érzése támad, mintha ezt a miniszterelnöki beszédet már hallotta volna, legalábbis a hangulata emlékeket ébreszt és idéz vissza. Mintha egy esztendővel ezelőtt, amikor az Eu rópatervről volt szó - amiről a mai napig ebben az országban kevesen tudják, hogy mi a lényege , hasonló hangulata lett volt az Országgyűlésnek. De az még nagyobb baj, hogy ez a beszéd engem a nyolcvanas évek közepére és az azt követő évekre emlékeztet, amikor éppen a létező szocializmus leszálló ágban volt, de az akkori politikusi megnyilvánulások derűről és optimizmusról tettek tanúbizonyságot. Ez azt jelenti, hogy a történések és a politikai beszédek tartalma meglehetősen távol esett egymástól. (Egy ta ps az ellenzék soraiból.) Miniszterelnök úr beszéde egy olyan képet vázolt fel nekünk, amely szép és követhető lenne, de a valóságtól meglehetősen távol van, mert a valóság ma kint történik az utakon, ahol a gazdák végső elkeseredésükben az ellenállás e fo rmáját választották, és, kedves Kuncze Gábor, ennek nem politikai, hanem olyan okai vannak (Zaj, közbeszólások az ellenzék soraiban.) , hogy az ő helyzetükön segíteni kéne. Azt vártam a miniszterelnök úrtól, hogy számot ad az elmúlt 20 hónapról, amióta korm ánya megalakult, és beszél azokról a tervekről, amelyek a következő két és fél hónapot jelentik. Hiszen mire is kapott a miniszterelnök úr és az ő kormánya megbízatást két esztendővel ezelőtt, a választások idején? Minden felelősen gondolkodó ember számára világos volt, hogy ennek a négy esztendőnek a tétje az, hogy hogyan, milyen kondícióval fog a Magyar Köztársaság, a Magyar Köztársaság polgárainak sokasága csatlakozni az Európai Unióhoz, a bővülő Európai Unióban milyenek lesznek az esélyeink. És ha vissz atekintünk az elmúlt 20 hónapra, akkor azt látjuk, hogy az életnek egyetlenegy olyan területe sincs, ahol az esélyeink a kormány áldásos működését követően javultak volna. Mert mi is történt? Az történt, hogy az erős forintból a kormány hathatós tevé kenysége okán sikerült gyenge forintot csinálni. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Az elnök csenget.) Mi is történt? Az, hogy a csökkenő inflációból a kormány gazdasági tevékenységének köszönhetően sikerült elérnünk újra azt, hogy az inflác ió emelkedni fog. És előttünk van még két és fél hónap, amikor három dologról kellene beszélnünk, ezek pedig a következők. Mit fog tenni a kormány azért, hogy a 800 ezer hazai magyar vállalkozó esélyei, helyzete javuljon a csatlakozás pillanatában? Mit fog tenni a kormány, mit fog tenni a miniszterelnök úr, mit fog tenni a földművelésügyi miniszter, hogy a mezőgazdaságból élők, a magyar mezőgazdászok, az agrárium szereplőinek helyzete, esélyei 2004. május 1jén, a csatlakozás időpontjában javuljanak és növe kedjenek, az esélyeik jobbak legyenek? Mit fog tenni a miniszterelnök úr, és mit fog tenni az ő
