Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 30 (137. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
2000 messzebb vezet. Bizony, ezt v alóban meghatározza a rendszerstabilitás, amelyről az előttem szólóknál is szó volt. A pénzügyi rendszer stabilitásához a mai, talán bizonytalanabb időszakban fontos, hogy a törvényalkotás területén konszenzus tud kialakulni az ellentétes, természetes konf liktusban levő rendszerek között - törvényalkotási, kormányzati, nemzeti banki rendszerek között , és olyan jelzést ad, amelynek keretében mondhatjuk, hogy akár salátatörvény... Én azonban ezt nem használom, mert úgy látom, ez negatív fogalomként jelenik meg, és azt gondolom, itt most pozitív elemként kell megemlíteni azt, hogy a Nemzeti Banktörvényt, amely a jegybanktörvény 2001. évi LVIII. törvényét módosítja, és tulajdonképpen további három törvény helyretételét is megteszi: mind az említett 2003. évi őszi CXV. törvény módosítását, mind pedig a hitelintézetekről, pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt érinti, valamint a fizetési, illetve értékpapírelszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegesítéséről szóló 2003. évi XXIII. törvény módosításáv al hozza összhangba azokat a szabályokat, amelyekről már jó néhányan szóltak. Csak említésszerűen érdemes azért kiemelni: valóban sajátos helyzetet teremt a rendeletalkotási jogkör tisztázása, amely a dolog jellegénél fogva indokolt, de beillesztése a mai jogrendszerbe pontosító szabályozásokat kíván, és nagyon fontos az, hogy törvényi felhatalmazást ad a Nemzeti Bank, illetve elnöke számára, hogy a szükséges szabályozásokra megteremtse a rendeletalkotási jogkört, amelyre korábban kormányhatározat vagy más jogszabályok adtak számára felhatalmazást. Nos, azt gondolom, a másik kérdéskört értékeljük, bölcsnek tekintjük, hogy a kétharmados törvényekhez tartozó kérdéskört nem ez a törvény tárgyalja - bár formailag a múlt évben ez itt jelent meg , hanem az Állami Számvevőszékről szóló törvény módosításában jelenik meg, amely egyébként szintén most van a Ház előtt, tehát annak az egyeztetése is folyamatban van. Erre most nem szeretnék kitérni, hiszen ez egy másik törvény keretében jelenik meg. A harmadik kérdéskör, amit szerintem fontos kiemelni: az európai uniós intézmények jelzése és valóban a Nemzeti Bank függetlenségét érintő kérdéskör - amely még a szabályozás egyféle adóssága volt , hogy a kormány - mint a Nemzeti Bank közgyűlésén eljáró százszázalékos állami tulajdonos - hatásköre szűkül, és az európai uniós intézmények kérésének megfelelően szabályozzák, ha úgy tetszik, az európai joggyakorlatba illeszkedik bele. Ez is egy olyan fontos kérdés volt, amely talán a kormányzat és a jegybank közötti potenciális feszültségi felületek területe lehetne, és nagyon fontos, hogy a tulajdonosi oldalról valóban a kormányzatnak annyi hatásköre van, amelyet Európában ma elfogadottnak tekint a szakmaiság, amennyit ma elfogad a függetlenség. Azután az egy másik kérdés, hogy egyébként általános bankjogilag hogyan tekintenek erre, arról lehetne majd külön beszélni. Ezt a kérdéskört ma nem kívánom feszegetni, pont azért, mert van egy közös megegyezés, egy közös minimumpont, amely optimumpontnak tűnik a mai na pon ezen törvény keretében. Azt gondolom, ennek a kitekintésére érdemes lesz majd később visszatérni, de nyugodtan állíthatjuk, ma ez beleilleszkedik abba az európai uniós gyakorlatba, amely felé tartunk, amelybe bele fog kerülni a magyar bankrendszer szab ályozórendszere is a Nemzeti Bank, a magyar jegybank keretei között. Valóban, egy nagyon fontos felvetés, amelyre Kékesi Tibor képviselő úr is felhívta a figyelmet, a “felvigyázza” kifejezés értelmezése, amely valóban nem egy szokásos dolog. Idézem is, ez a 4. § 5. pontja: a Nemzeti Bank kialakítja a fizetési és elszámolási, valamint az értékpapírelszámolási rendszereket, és figyelemmel kíséri – zárójelben: felvigyázza - azok tevékenységét a rendszer biztonságos és hatékony működése, továbbá a pénzforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében. A cél szép, de valójában az külön vizsgálandó, mit értünk tartalmilag rajta, milyen eszközrendszere van, és valóban megvane az eszközrendszere a Nemzeti Banknak, amely ezt értelmezi. A Nemzeti Bank képviselője azt jele zte, hogy ez egy olyan gyakorlat, amelynek ugyan van szakirodalma, van múltja, de tulajdonképpen a részletes szabályait nem javasolja. Nyilván a kormányzat álláspontja is ez, hiszen kialakult a kormány által benyújtott törvénytervezetben ez az értelmezés. Viszont azt gondolom, a cél, amely azt szolgálja, valóban a rendszerét, a pénzügyi rendszer egészének a kockázatát, stressztűrő képességét vizsgálandó ez egy fontos fogalomrendszer,
