Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 30 (137. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Port... - ELNÖK (Harrach Péter): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
1978 (11.50) A jelölés ez esetben is nemcsak a régiók bizottságában, hanem például az európai gazdasági és szociális bizottságban is az érintettek saját feladata volt, a miniszterek csak elősegítették odajutásukat azzal, hogy tájékoztatást adtak, hogy mi született meg döntésként. (Ivanics Ferenc: Nem így van!) Hát, pedig ez így van, elő kell venni a Határozatok Tárát, méghozzá az ez évi 4. számot. Ez az egyik megjegyzés. Nem ez a legfontosabb természetesen, de illusztrálja azt a helyzetet, hogy vajon magáról a dologról érdemben beszélünke, vagy megpróbálunk olyan látszatot kelteni, mint ha itt a dolgok nem abba az irányba mennének, amilyen irányba egyébként valamennyien közösen elhatároztuk. (Dr. Horváth János közbeszól.) Képviselő úr, a házbizottságban az ön frakciójának képviselője is elfogadta azt a tárgyalási rendet, amely alapján önn ek most nem jut lehetősége beszélni. Beszélte volna meg a frakcióján belül! (Dr. Horváth János: Én vagyok az országgyűlési képviselő!) Ami a magyar kormány együttműködési készségét illeti: nem felel meg a valóságnak a Fidesz vezérszónokának azon állítása, hogy a kormány hadakozik a parlamenti kontroll ellen. Egyszerűen nem állít valóságot a képviselő úr. Hála istennek, és hála a négy parlamenti frakció képviselőjének, tegnap délután, a tegnapi nap folyamán született egy megegyezés a négy parlamenti párt kö zött egy olyan törvényjavaslat továbbtárgyalása és lehetőség szerint végigvitele tárgyában, amelyet a kormány terjesztett elő a saját tevékenysége fölötti ellenőrzési jogkör tekintetében. Ezt a javaslatot ma az illetékes parlamenti bizottságok érdemben tár gyalják, május 1je előtt nyilván a parlament is döntést fog ebben hozni. Szeretném jelezni, hogy ez egy kétharmados törvény egyébként, mert olyan ellenőrzési funkciókat rendszerbe állít a parlament számára, amelyek eddig nem voltak a magyar törvénykezésbe befoglalva. Elhangzott egy következő állítás: az Európai Parlament 600 millióval kívánta kiegészíteni a csatlakozó országoknak adandó támogatást, ez ott szélsőjobbtól szélsőbalig mindenki támogatását élvezte, és lám, a magyar kormány nem volt képes arra, hogy ezt kiharcolja a Tanácsban. Ez így hangzott el - meg lehet nézni , hogy a magyar kormány nem tudta meggyőzni a 24 másik csatlakozó országot. (Sic!) Hogy nem igaz az állítás, az is egy dolog, mert teljesen nyilvánvaló, hogy volt kilenc másik ország, a mely ugyanúgy szerette volna elérni a támogatások növelését, mint a magyar kormány, amelyek részesei lettek volna ennek a 600 milliónak. De, ami még ennél is fontosabb, ha már az együttműködésnél tartunk: vajon kit tudott meggyőzni valamelyik európai parla menti képviselőcsoport arról, hogy az ő kormányuk otthon – mondjuk, egy konzervatív francia vagy spanyol kormány, hiszen akkor még az volt hatalmon - támogassa ezt az igényt? Vegyük végre észre, és vegyük végre tudomásul, hogy az európai intézmények egymás közötti feladatmegosztása azt jelenti, hogy az Európai Parlament javaslattételi jogába minden belefér, 25 kormány pedig - immáron május 1jétől 25 kormány - a saját érdekegyeztetési mechanizmusain keresztül olyan döntéseket hoz, amelyeket az adott pénzügy i lehetőségek szempontjából jónak vagy elfogadhatónak értékel. Azt kell mondjam, kicsit ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint amit Füle képviselő úr említett az imént, hogy nagyon könnyű megfogalmazni az igényeket, benyújtani egy lehetséges kiadási számlát Brüsszelben is a Parlament részéről. Ha azonban nem tudjuk mellétenni, hogy honnan teremtsük elő ennek a költségvetési fedezetét, immáron az európai költségvetési fedezetét, akkor persze nem lehet végigvinni a dolgot. Mert azt ugye nem is túl csendben kel l megjegyezni, hogy senki nem szeretné, ha Magyarország nettó befizető lenne, azaz többet kellene befizetnünk, amiből többet lehetne visszaosztani. Egy utolsó megjegyzési kör a felkészülésünkkel kapcsolatban. Elhangzott a SAPARDintézmény, erre SzentIvány i képviselő úr már reagált; nagyobb baj van a mezőgazdasági intézményekkel. Valóban hátrányban vagyunk. A kormány és az adott intézmények vezetői mindent megtesznek azért, hogy a regisztráció eredményesen befejeződjék, ezek az intézmények megfelelően tudjá k szolgálni a magyar mezőgazdaság különböző szereplőit. Másfél év alatt kellett valamit
