Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 30 (137. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Port... - ELNÖK (Harrach Péter): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
1979 létrehozni és teljesíteni akkor, amikor 2002 nyarán - és ezt meg lehet nézni a 2002es országjelentésben, amely még az előző kormány tevékenységét értékelte - ezen mező gazdasági regisztrációs intézmények felállításában Magyarország nem volt az utolsó helyen, hiszen soha nincs első meg utolsó az országértékelések alapján; csak egy megjegyzés állt benne: nincsenek meg ezek az intézmények, miközben más csatlakozó országokba n addigra ezek az intézmények felálltak, és a regisztráció rég elkezdődött. Nem verseny ebben az értelemben a dolog. Be fogjuk hozni ezt a lemaradást, éppen a magyar polgárok érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Értékelem Herényi képviselő úr, frakcióvezető ú r humorát, aki azt mondta, hogy nem kritizálja a kormányt, hiszen ennyire képes, és ezt egy olyan kontextusban említette, amikor azt mondta, hogy nem keresztényi dolog kritikát gyakorolni, ha valaki csak annyit teljesít, amennyire képes. Képviselő úr, egy másik mondata ehhez kapcsolódóan az volt, hogy ezért kár, hogy nem más kormány van, mert az többre lett volna képes. Azt gondolom, a keresztényi értékrend nem kiemelkedően jó pozíciójában van az önteltség. Ha valaki ezt az értékrendet emlegeti, sokkal inká bb arról kellene beszélni, hogy empátia, beleérzés, együttérzés. Ha valaki szolidaritásról beszél, akkor a szolidaritásban például azokat az elemeket kellett volna megemlíteni, mint érték alapú szolidaritás, hogy hogyan is, mikor is történt annak a fejezet nek a lezárása, amely a SzentIványi képviselő úr által említett négy alapértékből az egyikben Magyarország részéről - és persze a többi csatlakozó ország részéről is - elfogadta a tárgyalások menete során 2001ben azt, hogy a magyar munkaerő ne vállalhass on szabadon munkát a csatlakozás első kéthárom, majd további két évében. Ezt a kérését az Európai Bizottságnak az én hivatali elődöm és az ő főnöke fogadta el odakint. Amikor önök azt mondják kritikaként, hogy a kormány irtózik attól, hogy beszámoljon, va gy elfogadja a parlament észrevételeit, akkor szeretném jelezni, hogy alapvetően másképpen áll hozzá a kormány a kontroll funkció elfogadásához, mint az előző állt hozzá, amikor négy éven keresztül csak utólagos tájékoztatást kaptunk a csatlakozási tárgyal ásokról, szó sem volt arról, hogy a kormány benyújtsa az európai integrációs ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottságnak előzetesen azt, hogy milyen tárgyalási pozíciókat kíván kialakítani, vagy előzetesen konzultáljon a parlament pártjaival erről. Nem vol t erről szó, utólagos tájékoztatás volt. De ezt az időszakot - még egyszer mondom - lezártuk, és le kell zárni mindannyiunknak, ha úgy tetszik, érzelmileg is. Egyetlenegy feladatunk van: készen legyen minden május 1jére, ami az intézményi hátteret jelenti , valóban adjunk meg minden lehetséges tájékoztatást a magyar lakosságnak abban a tekintetben, hogy kihez kell forduljon, ha olyan ügyek szerepelnek, ha úgy teszik, a családi napirenden, amelyek nem oldhatók meg a hagyományos módszerekkel, azaz a magyar mi krokörnyezetben. (12.00) De egy dolgot ezzel kapcsolatban is meg kell jegyezni. Milyen érdekes, hogy ebben a kampányban, amit Hörcsik képviselő úr említett, népszavazást előkészítő kampányban ugyanazt a kérdést kaptam meg egy falugyűlésen, mint amit itt, a tisztelt Házban egy ellenzéki képviselő szinte ugyanazon a napon fölvetett. Hogyan és mikor fogja megismerni a magyar polgár, állampolgár, jogkövető magyar állampolgár a brüsszeli joganyagot? Ha ez a két kérdés egy falugyűlésen és a parlamentben fölmerül, akkor azt gondolom, erre csak egyfajta választ lehet adni, hogy valakik komolyan gondolják ezt. És erre a komolyan feltett kérdésre a választ miért nem adja meg, miért csak a kormányzattól várja el valaki, hogy megadja? Nevezetesen azt, hogy nem a brüssze li joganyagot kell megismernie a jogkövető magyar állampolgárnak, hanem a mindenkori magyar joganyag, a mindenkor hatályos magyarországi jog követése állampolgári kötelezettség, és nem több. Nem kevesebb persze, de nem is több. Mert ami nem kerül bele a ma gyarországi joganyagba, az Magyarország számára nem létezik. Nincs dologi automatizmus, mindaddig, amíg mi azt nem építjük be a magyarországi jogba. És akkor föl kell tenni azt a kérdést, hogy aki persze eddig nem ismerte a magyar jogot, az hogyan követte a magyar jogot.
