Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 30 (137. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Port... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
1974 kárhoztatnak minket, amin ek előkészítését ők mulasztották el. Gondoljunk csak az agrártámogatások szervezeti és adminisztrációs rendszerének kialakítására, és, tisztelt Szájer képviselő úr, a működtetésére. Furcsa az is, hogy a kisebbik rossznak tartják az Uniót, miközben arról ig yekeznek meggyőzni a magyar társadalmat, hogy ők és csak ők tudják képviselni a nemzeti érdekeket - jobban az Európai Parlamentben mindenki másnál. Miközben tőlük származik a mondás, hogy hinni kell az álmokban, és meg kell valósítani őket, úgy tűnik, hogy már eleve félelmekkel eltelve, valamilyen védekező alapállásból akarnak képviselni minket. (11.30) Pedig állítom, hogy most már nem a saját félelmeinkkel kell hadakozni, hanem az előttünk megnyíló új lehetőségeket kell kihasználni országunk, Magyarország javára. Tisztelt Képviselőtársaim! A választók egy éve döntöttek az Unióba lépésről, s hamarosan a parlament is elfogadja az erről szóló határozatot. Döntöttek erről, mert tudták, hogy az Unió nem a kisebbik rossz, hanem a nagyobbik jó Magyarország számára . Talán soha nem voltak még ennyire aktuálisak Ady Endre verssorai: “Kényes, büszke pávák, Napszédítőtollak,/ Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap./ Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,/ Új arcok, új szemek kacagnak az égre./ Új szelek nyöget ik az ős magyar fákat,/ Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat./” Tisztelt Képviselőtársaim! Talán most és most az egyszer van ideje elmondanunk azt, hogy hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! Higgyük el, jó lesz nekünk! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a k ormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Hörcsik Richárdnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselőnek. DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Ú r! Tisztelt Nagykövet Urak, Hölgyek! A történelemben vannak olyan lehetőségek, amelyek nem térnek többé vissza. Ilyen kegyelmi esélyt kínál most a történelem Európa újraegyesítésére - fogalmazott Mádl Ferenc köztársasági elnök úr a napokban megjelent Rober t Schumann “Európáért” című reprint könyve előszavában. Úgy vélem, hogy a köztársasági elnök úrnak az előbb idézett szavai nagyon is ide illenek a most tárgyalt napirendi ponthoz, mert úgy vélem, itt és most a történelem ilyen lehetőséget kínál, amikor a t isztelt Ház az Európai Unió és a 10 tagjelölt ország, köztük Magyarország csatlakozásáról szóló szerződést hirdeti ki, azaz emeli törvénnyé. Tisztelt Elnök Úr! Régóta várjuk ezt a pillanatot. Ha jól körülnézek, vagyunk itt páran a teremben, akik kezdettől fogva figyelemmel kísérhettük a csatlakozás folyamatát, amelynek - ahogy külügyminiszter úr is említette - a kezdőpontja a társulási szerződés '91. decemberi aláírása volt, a végpontja pedig a 2002es decemberi koppenhágai csúcs, amikor lezárultak a tárgya lások. Ha jól belegondolok, micsoda tizenegy év volt ez! Még felsorolni is sok, hogy ezalatt az évtized alatt mennyi mindenen mentünk keresztül. Bizony, voltak kőkemény alkuk, pattanásig feszült várakozások és pergő események, hog y a fejünket is alig tudtuk kapkodni. És remények, csalódások, sikerek és kudarcok. És ígéretekből is kaptunk eleget ebben az évtizedben, de sokszor láttuk úgy, mint Hanna Suchocka nyilatkozta egykor, hogy mindig öt évre van tőlünk a csatlakozás. Hála iste nnek mindez már a múlté. Alea iacta est, a kocka el van vetve - nyilatkozta egyik felelős politikusunk a koppenhágai csúcs után. De azokat az eredményeket szemlélve volt, aki ezt kiegészítette, és azt mondta: a kocka el van gurulva. A tárgyalások tehát bef ejeződtek. Azon ma már nem érdemes keseregni, hogy mi lett volna, ha. Ugyanakkor az azóta megjelent győzelmi jelentésekkel sem tudnak mit kezdeni a gazdasági élet, különösen a mezőgazdaság szereplői, lásd a
