Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter:
197 történő reagálás kivéte lével - bele kell számítani az időkeretbe, ugyanakkor az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe számítani. Tájékoztatom a képviselőket, hogy az időkeret felhasználását a már bevezetett időmérő szoftveren rögzítjük. Kérem a jegyzőket, hogy folyamat osan kísérjék figyelemmel a felhasznált időtartam gépi rögzítését. Tisztelt Országgyűlés! Most a kormány vitaindító nyilatkozatára kerül sor. Az erre elfogadott 40 perces időkeretet négy felszólaló kívánja megosztani. Elsőként megadom a szót Draskovics Tib or pénzügyminiszter úrnak. DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Felelősen a gazdaságról - lehete fontosabb dolga az Országgyűlésnek, mint felelősséggel szólni a magyar családok jólétének alapjáról, a modern gazdaság lege rősebb pilléréről. És lehete megtisztelőbb egy friss pénzügyminiszter számára, mint elmondani a magyar gazdaságról felelősen a véleményét a tisztelt Házban? Mit jelent számomra felelősen szólni a gazdaságról? Mindenekelőtt elsősorban a té nyek tiszteletét. Lehet bármi is a politikai alapállás, mozgathatnak bármilyen eszmék és célok, nem lehet más kiindulópontunk, ha a gazdaságról beszélünk, mint a szikár tények. Jelenti ez a felelősség számomra az emberek tiszteletét; azoknak a tiszteletét, akik munkájukkal, erőfeszítésükkel előteremtik számba vehető értékeinket. És jelenti ez a felelősség természetesen azt, hogy pártállástól függetlenül nem mondhatunk és nem tehetünk olyat, ami árt az országnak, árt a gazdaságnak, még akkor sem, ha rövid tá vú politikai érdekeink ezt látszanak indokolni. Biztos vagyok abban, hogy a mai napon a Házban ebben a szellemben folyik majd a vita felelősen a magyar gazdaságról. Ennek a felelősségnek a tudatában jelenthetem ki, hogy a magyar gazdaság erős és fejlődőkép es. Munkavállalók és vállalkozók, fiatalok és idősebbek joggal bízhatnak abban, hogy kiszámítható és következetes gazdaságpolitika segíti ezeknek a fejlődési lehetőségeknek a kihasználását. Ha tiszteljük a tényeket, akkor vajon milyen gazdaság képe bontako zik ki előttünk? Egy olyan gazdaságé, amely az elmúlt 15 esztendőben tulajdonviszonyaiban, termelési szerkezetében, értékesítési szerkezetében, technológiájában teljesen átalakult. Egy olyan gazdaságé, ami - joggal mondhatjuk - megjárta a poklot, hiszen né gy év alatt 20 százalékkal csökkent a teljesítménye, munkahelyek egyharmadát vesztette el. Egy olyan gazdaságét, ami megismerte a radikális átalakulás, a fordulat kínját, és immár kilenc éve 4 százalékot közelítő átlagos növekedési ütemmel fejlődik. Idén a gazdaság teljesítménye közel 20 százalékkal lesz nagyobb, mint a nagy átalakulások előtt, 1989ben volt. Egy olyan gazdaság képe, amely megismerte a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés örömét, de elszenvedte a külső körülmények kedvezőtlen változását és bizony, az irányítási hibák súlyos következményeit is. Ez a gazdaság négy év töretlen és kiegyensúlyozott fejlődése után a 2000. esztendőtől szembesült a nemzetközi dekonjunktúra kellemetlen következményeivel, a folyamatosan és évről évre, negyedévről negy edévre csökkenő növekedési ütemmel. Majd szembesült úgy 2001 tájékán - sajnos egy időben - a gyors béremelkedés és a túlértékelt forint versenyképességet rontó hatásával. És mindez tovább csökkentette a növekedési ütemet. Aztán szintén 2001től ennek a gaz daságnak szembesülnie kellett a politikai ciklus által generált - és ez persze nem jó, de sajnos legalábbis a múltban adottságként kellett kezelnünk - laza költségvetési politika és a szigorú monetáris politika ellentmondásos következményeivel. Ennek nem l ehetett más következménye, mint alacsony növekedési ütem és romló egyensúly. Ezt minden tankönyvből könnyedén ki lehet olvasni. Ha ilyen volt az elmúlt 15 esztendő, hol tartunk ma? A cáfolhatatlan tények - és hogy ennek megítélését elősegíthessük, ezért os ztottuk ki azt a kis tájékoztatót, nos, a cáfolhatatlan tények - és a szubjektív tényezők egyaránt arra utalnak, hogy egy felfelé ívelő pálya kezdetén vagyunk. Az ábrák
