Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 30 (137. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
1945 Az első szó mindenképpen az üdvözleté kell legyen: üdvözöljük az új tagállamokat, Isten hozta őket a NATO szövetségében. Magyarország kezdettől fogva támogatta a NATO bővítését. Tette ezt részben erkölcsi megfontolásból, s tet te ezt nagyon is gyakorlati szükségszerűségből, az érdekeit követve. Magyarország átérezte a NATO bővítésének erkölcsi szükségességét, mint a legutóbbi bővítési kör egyik tagja, érezte a szolidaritást azokkal, akik készek és képesek vállalni a közös fellép ést az európai biztonság védelmében. De tettük ezt gyakorlati okokból is, saját érdekeinktől is vezérelve, hiszen ez a bővítés megteremtette a lehetőségét annak, hogy közvetlenül és folytonosan szomszédosak lehessünk most már három NATOtagállammal is. Tal án emlékeznek rá, hogy Magyarország volt az egyetlen olyan szárazföldi NATOtagállam, amelynek nem volt közvetlenül NATOtagállam szomszédja. Ez tehát a mi biztonságunkat is növeli, és a térség egészének a stabilitását is növeli. Ennek a bővítésnek az is f ontos vonása, hogy nem csupán a volt Varsói Szerződés tagállamai léphettek be, mint például Bulgária, Románia vagy a volt Csehszlovákia egykori részeként Szlovákia, hanem első ízben a volt Szovjetunió köztársaságai is, a független balti köztársaságok. Ez u gyanis azt jelenti, hogy a NATO köre ma már gyakorlatilag Európa egészét lefedi, és ez a bővítés megelőzi az Európai Unió bővítését, amely ugyancsak egy hónapon belül 25 tagúra, tehát kicsit kisebbre bővül, mint a NATO. Hadd jegyezzük meg, hogy a NATOt tö rténelmi elismerés illeti meg azért, hogy a bővítést elsőként kezdte meg 1999ben Magyarország, Lengyelország és Csehország felvételével, tehát jóval megelőzte az Európai Unió bővítési köreit. A NATOt gyakran temették története során. Először a hideghábor ú végén mondták ki a halálos ítéletet sokan, majd az afganisztáni beavatkozást követően kongatták meg a vészharangot, később sokan beszéltek a NATO végéről az iraki konfliktus és az európai megosztottság idején. Van egy magyar közmondás: akinek halálhírét keltik, az hosszú életű lesz. Mi azt gondoljuk, a NATO hosszú életű lesz, mert mindaddig fenn kell maradnia, amíg szükség lesz rá, amíg olyan világban élünk, amelyben fenyegetések érnek minket, fenyegetések érik a szabad, demokratikus berendezkedésű ország okat. Márpedig, tisztelt hölgyeim és uraim, ma nagyon veszélyes világban élünk. Vannak hagyományos veszélyek, és vannak nem hagyományos veszélyek. A minap újult ki a koszovói konfliktus; ez is jelzi, hogy nem vagyunk a végén a balkáni krízisnek. Líbia lesz erelése hátborzongató példát adott arról a világnak, hogy a nukleáris proliferáció milyen mértékben fenyegeti a világ biztonságát, olyan országok is foglalkoznak a nukleáris fegyverkezéssel, amelyekről ezt nem sejtettük, nem tudtu k; nemcsak Irán, nemcsak ÉszakKorea, hanem bizony Líbia is nagyon közel volt a nukleáris fegyver megteremtéséhez. És természetesen nem feledkezhetünk meg a mostani legnagyobb veszélyről, a terrorizmusról, amely a leginkább fenyegeti békénket, biztonságunk at, nyugalmunkat. A NATO az a szervezet, amelynek egyszerre mindhárom típusú veszéllyel szemben biztonságot kell adnia és garantálnia számunkra. És ez az a szervezet, amely kész és képes ilyen biztonságot garantálni. Mi nagy reménységekkel tekintünk a NATO isztambuli csúcstalálkozója elé. Úgy gondoljuk, ennek a csúcstalálkozónak az lesz a feladata, hogy meghatározza a NATO helyét az új világban, fölkészítse a NATOt a XXI. század kihívásaira. Ezt a fölkészülést segíti a hét új tagállam felvétele, mert meggy őződésünk, hogy a hét új tagállammal és különösen szomszédainkkal - akiket még egyszer tisztelettel köszöntök , Szlovákiával, Szlovéniával és Romániával a térség biztonsága is nagyobb lesz, és az ország biztonsága is. Jelképes értékű, hogy ma Magyarország on tárgyal Geoana külügyminiszter úr, Románia külügyminisztere, aki külügyminiszter úrral fog találkozni. Kérjük, tolmácsolja neki is Magyarország üdvözletét és abbéli örömét, hogy a térségünk, a kontinens és az egész világ biztonsága ezzel a belépéssel na gyobb lett. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.)
