Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1940 mennyit és kire mekkora teher háruljon, illetve nem léteznek olyan mechanizmusok, amelyek ezt az összeget automatizmusszerűen kordában tartanák , vagy ne adj' isten, még a csökkentését is előidézhetnék, addig, ha versenyhelyzetet tudok teremteni, akkor esélyem van rá, hogy ezt az egész költségrészét a történetnek ténylegesen kordába szorítsam, és olyan körülményeket teremtsek, ami egyszerre szolgá lja az utas meg az adófizető érdekét is; míg a jelenlegi rendszerben ezek csak egymás rovására elégíthetők ki, vagy egymás rovására nyújtható előny az egyiknek vagy a másiknak. A versenyt pedig, azt gondolom, azzal lehet biztosítani, ha komolyan veszem a p rivatizációt. Most eljutottam ehhez a bűvszóhoz, hogy privatizáció. Már más törvények kapcsán is volt vita közöttünk ebben a dologban; azt gondolom, hogy alapvető félreértés van ezzel a fogalommal kapcsolatban. Amikor privatizálok, akkor nem az állami fele lősséget privatizálom, tehát nem arról szól a történet, hogy tessék, vigyél mindent buszostul meg menetrendestül meg ahogy van, és majd döntsd el, hogy mit csinálsz vele, mert mostantól liberalizált piacgazdaság van, és mindenki azt csinál, amit akar, ha n em sérti a törvényt; hanem a szolgáltatás effektív nyújtásának a jogát privatizálom, miközben a szolgáltatás biztosításának a felelőssége állami szinten marad. Tehát maga a felelősség állami. Meggyőződésem, hogy sokkal jobban tud megfelelni az állam ennek a felelősségnek akkor, ha nem ugyanő vagy saját magának egy másik keze az, aminek biztosítania kell ezt a szolgáltatást ténylegesen, hanem egy tőle érdekeiben leválasztott, teljesen világosan körülhatárolt, ellenérdekű magántulajdonos fél, és ezzel szemben kell az államnak hatóságként fellépni. Bár nem mindenki annyival fiatalabb nálam, de azért nem biztos, hogy mindenki emlékszik rá, milyen nagy vitáink voltak, és az én közgazdasági, szellemi eszméléseim egyik fontos időszaka volt, amikor az ember meggyőző dött róla, hogy milyen sok baja származott az akkor létező szocializmusnak abból, hogy nem tudta világosan különválasztani az állam hatósági, tulajdonosi meg vállalkozói szerepeit. Mivel ezek a szerepek egy normál piacgazdaságban világosan elhatárolhatók é s külön érdekcsoportokhoz kapcsolhatók, az mindig hatékonyabban működik, mint ahol ez egy ilyen csúszós, nem világos határvonalakkal összerakott massza formájában valósul meg, ahol tulajdonképpen saját magamnak kell feladatokat állítani, és saját magamon k ell számon kérni, hogy azt hogyan hajtottam végre, és nincsenek versenytársak és nincsenek objektív piaci mércék. Itt a közszolgáltatás ellátásakor a felelősség megmarad az államé, és nagyon világosan elkülönített érdekrendszerrel képes és képes kell hogy legyen bevasalni a magántulajdonos vállalkozón, hogy megfeleljen azoknak az előírásoknak, amelyeket ő támaszt. Nem világos számomra az abbéli aggály, hogy most akkor mi fogja biztosítani, hogy X., Y. vagy Z. kistelepülésre is eljusson az autóbusz. Egyszerű en az biztosítja, hogy ennek a közszolgáltatási szerződésnek vannak kötelező tartalmi elemei, és az egyik ilyen kötelező tartalmi elem a menetrend. Tehát nem menetrendi kötelezettség nélkül, hanem azzal együtt kötöm meg a közszolgáltatási szerződést, vagyi s világos, hogy mire vonatkozik a megállapodásunk, hol és milyen szolgáltatást kell neki nyújtania, és azt utána ellenőrizni tudom. Azt mondja Papcsák képviselő úr, hogy nincsen privatizációs kényszer. Egy másik mondatával pedig azt mondja, hogy milyen tők e- és forráshiányosan gazdálkodnak a Volántársaságok. Szerintem éppen ez jelenti az egyik privatizációs kényszert, hogy tőke- és forráshiányosan gazdálkodnak, és ha nem találunk az állami költségvetés mellényzsebében egy jelentősebb összeget arra vonatkoz óan, hogy ezt a tőke- és forráshiányt pótolja, akkor bizony keríteni kell olyan jövedelemtulajdonosokat, akik biztosítani tudnak pótlólagos tőkét és forrást a személyszállítás lebonyolítására, és éppen azért, mert tőkeerősebbek, mert megvannak a forrásaik, talán hatékonyabban is tudják ellátni ezt a szolgáltatást. Nem világos az sem, mit jelent az, hogy inkább állami tulajdonban kell tartani a Volántársaságokat, és a vagyonkezelésre berendezkedni - szintén a képviselő úr mondta. Hiszen akkor mit jelent a v agyonkezelés ebben az összefüggésben? Azt jelentie, hogy a továbbra is monopolhelyzetben levő állami szolgáltató számára a költségeit, amit semmiféle piaci kontrollnak és
