Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1939 döntéseknek a forrása rendelkezésre álljon adott esetben, és nem pedig fordítva, hogy állami szintre emeljük a helyi önkormányzatok döntési kompetenciájába tartozó helyi közlekedés biztosítását. Itt kompromisszumos megoldást kellene talán kialakítani, mert az is világos ugyanakkor, hogy kell egy átmeneti időszakot biztosítani, amíg tervezni tudnak ezek az önkormányzatok, illetve a helyi tömegközlekedést lebonyolító vállalatok, hogy mire számíthatn ak a központi költségvetés részéről. De hangsúlyozom, ennek az átmeneti periódusnak a végén az én megítélésem szerint nem lehet az, hogy itt van a döntés és onnan van a finanszírozás. Ezt kell tehát összhangba hozni. Még egyszer hangsúlyozottan szeretném m ondani: arra nem érdemes különösebben módosító indítványokon gondolkodni, hogy az állam által nyújtott utazási kedvezmények miatti bevételkiesést bizony kompenzálni kell helyi közlekedési szinten is, hiszen a törvényjavaslat ennek nem mond ellent, és megfe lel ennek az igénynek. A másik dolog: fölmerült - bár aztán a későbbiekben kisebb hangsúlyt kapott , hogy az hiányossága a törvényjavaslatnak, hogy a költségvetési fedezet biztosításáról nem gondoskodik, nem mondja meg pontosan, hogy mennyi, hogyan, milye n formában áll rendelkezésre. Azt gondolom, hogy ez egy jól hangzó követelmény, és kényelmessé tenné az életünket, ha ki lehetne elégíteni, de nem ilyen egyszerű az élet. Pontosan arról szól az egész törvény, hogy egy új rendszert akarok megteremteni azért , mert a jelenlegi monopóliumokra épít, mert nem hatékony, mert rögzített egy elavult struktúrát, ami ráadásul az önfenntartásra is képtelen, és folyamatosan romlik a színvonala, és jelenleg csak ezek az adataim állnának rendelkezésre ahhoz, hogy megmondja m, mibe kerülne ennek a finanszírozása akkor is, ha nem a jelenlegi formában finanszírozza az állam, hanem egy világos közszolgáltatási szerződési rendszer van mögötte. Kiindulásképpen nyilván nem lehet bölcsebbet mondani, mint hogy megpróbálom a költségve tés tervezésekor erre a szintre belőni, hogy ha ugyanannyit fordít az állam a következő évben, amikor már közszolgáltatási szerződések alapján működik a szolgáltatás, mint a jelenlegi időszakban, amikor még nem úgy, akkor majd ki fogja deríteni az élet, ho gy ez működőképes vagy nem, tehát ennyi forrás biztosítása ezt működőképessé teszie vagy sem, és ennek megfelelően lehet a későbbiekben finomítani és pontosítani a költségvetési fedezet tervezését és biztosítását. (23.50) Sőt, a legfontosabb kérdéskör az egész privatizáció és állami felelősség kérdése. Szalay Gábor úr úgy tette fel a kérdést, hogy ki fizessen, és nyilvánvaló, hogy senki nem azt mondja, hogy az egyik végletet kell választani: vagy a szolgáltatást igénybe vevő fizesse meg a szolgáltatás mind en költségét, illő nyereséggel, miegymás, vagy pedig az állam fizesse meg. Nyilván valamilyen köztes megoldást kell találni, mint ahogy mindenhol, ahol ilyen közszolgáltatás van, köztes megoldást alkalmaznak. Mind a két lehetséges fizető, az utazó, illetve a költségvetés - vagy más szóval az adófizető - érdekeinek védelmére fontos érvek állnak rendelkezésünkre. Tehát nyomós érveink szólnak amellett, hogy az utazóval ne fizettessünk túl sokat, vagy fordítva mondom: lehetőleg minél lejjebb szorítsuk az általa fizetendő összeget, hiszen - amit az expozéban mondtam, és amire itt többen hivatkoztak, és mindenki egyet is értett a Házban azzal - jelentős közösségi, nemzeti érdekeink fűződnek a vidéki népesség helyben lakása feltételeinek biztosításához, tehát hogy olyan életminőséget tudjunk biztosítani ezzel a közszolgáltatással is, ami biztosítja számukra a helyben élés, lakás kulturált, magas színvonalú megvalósítását, és minden ezzel kapcsolatos érdekünknek megfeleljen. A másik oldalon nyomós érvek mondhatók arr a is, hogy lehetőleg az adófizető is minél kevesebb összeggel járuljon ehhez hozzá. Nyilván itt van egy feszültség a két érv mellett, de az én megítélésem szerint pont itt van szerepe a versenynek. Tehát a jelenlegi helyzettel szemben, amikor van egy monop olszolgáltató, és gyakorlatilag azt mondom, hogy fix az az összeg, amin itt veszekszünk, hogy ki fizessen belőle
