Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1938 azzal csak tulajdonképpen a pályáztató nyerhet, hiszen ha egy új jelentkező van erre a szolgáltatásra, akkor cseberből vederbe esetünk, nem tudtunk jobb helyzetet elérni, és akár még drágábban is kaphatjuk meg a szolgáltatást. Azt gondolom, hogy ezzel a törvényjavaslattal lehet kezdeni valamit, érdemes odafigyelni az ellenzéki képviselők felelős módosító indítványaira, hiszen nagyjából egy vonalba, egy helyre mutatnak az ered ők azzal kapcsolatban, amit mindannyian érzünk, hogy az autóbuszos közlekedésben van mit fejleszteni, és ez bizony pénzbe is fog kerülni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel több jelentkezőt nem látok, az előterjesztő államtitkár urat kérdezem, hogy kíváne válaszolni az elhangzottakra. Megadom a szót. GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, e lnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Ez hagyomány nálunk, hogy az éjszaka közepén szűk baráti körben elbeszélgetünk bizonyos közlekedési tárgyú törvényekről. Engedjék meg, hogy most is, nyilván nem teljeskörűen reagálva az itt elhangzottakra, de néhány kérdés körre, amit fontosnak ítélek meg és nagy hangsúly kapott a vitában, reagáljak, kitérjek. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a hozzászólásokat. Valóban úgy ítélem meg, ahogy Ivanics Ferenc úr mondta egyik utolsó mondatában, hogy a felelős gondolatokat és m ódosító indítványokat vegyük figyelembe. Tényleg azt gondolom, hogy szemmel láthatóan mindenki komolyan gondolta, amit mondott, és ez nagyon fontos dolog a vitában, hogy komolyan vesszük a saját érveinket és sajátmagunkat, ennek megfelelően fogjuk mi is mé rlegelni az indítványokat. Az érdemi részre térve legelőször szeretnék egy félreértést eloszlatni. Elismerem, hogy szerencsétlenné alakult a 3. § (2) bekezdésének a fogalmazása. De nem azt jelenti, és nem azt akarja jelenteni, amit vitatnak a képviselő ura k, illetve akkor még hölgyek is. Szándéka szerint ez a bekezdés nem kívánja és nem zárja ki a helyi személyszállító közlekedést az állam által meghatározott és nyújtott utazási kedvezmények ellentételezéséből. A mondatnak ez a része ugyanis nem rájuk vonat kozik. Szeretnék egy világos különbséget tenni. Kétféle támogatásról van szó. Az egyik a normatív támogatásként megfogalmazható támogatási kör, a másik pedig a kedvezmények ellentételezésére vonatkozik. A normatív támogatásokra vonatkozó kötelezettség tény leg szerepelt az eredeti javaslatban, és ez kikerült belőle, miközben a kedvezmények ellentételezésére vonatkozó rész nem változott. A kedvezmények ellentételezése természetesen a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény alapján továbbra is megilleti a he lyi önkormányzatokat, a helyi közlekedéssel kapcsolatban emiatt fölmerült veszteségek rendezésére. Tehát egyetlenegy pontban van közöttünk vita - vagy talán nem is ez a jó fogalmazás, hogy vita van közöttünk , egy dolgot kell mérlegelni, azt, hogy milyen módon érvényesítsük a szubszidiaritás elvét, egyetértünke abban, hogy ez az elv fontos itt, vagy máshogy ítéljük meg - az én számomra fontos. Azt gondolom, hogy hosszú távon olyan megoldást kell keresni, ahol a döntési jogkör, a felelősség, a finanszírozá s egy kézben van, egy döntési szinten van. Azt a megoldást hosszú távon nem tudom elfogadni vagy nem tartom helyesnek - hogy pontosabban fogalmazzak , amikor önkormányzati szinten születik arról a döntés, hogy ezt a szolgáltatást biztosítani fogom, beindí tom, fenntartom, de központi költségvetésből kell finanszírozni. Nyilván összhangot kell teremteni a két kompetencia között. Az én értékeimben szimpatikusabb az, hogy a forrásokat is önkormányzati szinten biztosítom hozzá, és úgy kell az egész államháztart ási finanszírozási rendszert kialakítani, hogy ezeknek a
