Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IVANICS FERENC (Fidesz):
1936 költségvetési pénz minden esetben szükséges, csak éppen a költségvetési pénz igénybevételének a szabályai az én meggyőződésem szerint magántársaság esetében rögzítettek, átláthatóbbak, a másik esetben pedig tudjuk, hog y milyen praktikák széles alkalmazási lehetősége áll fenn. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Ivanics Ferenc, a Fidesz képviselője. IVANICS FERENC (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Ú r! Azt hiszem, hogy most már így a vita vége felé - remélem, hogy a végén - mindenképpen érdemes megnézni, hogy miről is beszélünk. Azért is volt érdekes az, amit a képviselő asszony mondott, mert én úgy érzem, hogy az ellenzéki képviselők komolyan gondolt ák azt, amit mondtak, és nemcsak egyszerű privatizációs kérdésként kezelik ezt a törvényjavaslatot. Mire gondolok pontosan? GyőrMosonSopron megyéhez az elmúlt 14 évben 11 település csatlakozott, Veszprém megyéből jöttek át. Amikor az ember elment ezekre a településekre, és lakossági fórumon vett részt, az egyik legerősebb érv - inkább nem akarok százalékot mondani, de nagyon meghatározó módon - az volt, hogy hogyan járnak a buszok, ki hogyan tud bemenni dolgozni. Az egyik településen élt egy ember, aki az Audiban dolgozott, és fél nyolcra járt dolgozni. A buszközlekedés olyan volt még a csatlakozás előtt, hogy reggel fél ötkor kelt, felült a buszra, és beért reggel háromnegyed hatkor az Audiba. Az öltözőben aludt negyed nyolcig, majd felkelt, és úgy tudott bemenni a munkahelyére. Az ő számára megváltást hozott az, hogy a szolgáltatás az egyik Volántól - nem akarom nevén nevezni, mert nyilván nem a Volán hibája, hogy más megyeszékhelyhez nem szállított utasokat olyan sűrűséggel - átkerült, és mindjárt rendez ődött a helyzet, sok embernek rendeződött a helyzete. Tehát olyan összetett kérdésről beszélünk, ami igenis komoly területeket érint. Minden felszólaló - és itt nem tennék különbséget ellenzék és kormánypárt között , úgy érzem, mindenki érzi, miről beszél ünk, tehát erről a felelősségről gondolkodunk mindannyian, hogy hogyan is lehetne továbbjutni. Beszélünk arról is, hogy vajon hogyan lehet a szolgáltatást biztosítani. Szóba hozzuk azokat az önkormányzati változásokat, azokat a közigazgatási változásokat, amelyek most is napirenden vannak a parlament előtt, amelyek már korábban is sokszor szóba kerültek, és véleményem szerint még sokára következik el ez az idő, amikor megoldódik ez a helyzet, és egyértelműen hozzá lehet rendelni a különböző önkormányzati sz intekhez ezt a szolgáltatást. Tehát én személy szerint abból indulok ki, hogy a jelenlegi helyzetből kell elindulni, és majd amikor változik a szituáció, akkor kell a változásokat is lekövetni, akár a divatos salátatörvények keretén belül. Én fontosnak gon dolnám, hogy valamiféle térségi ellenőrzést kapjon ez a fajta szolgáltatás, akár távoli analóg módon azzal, ahogyan mondjuk, a rendőrség munkáját bírálja el a megyei önkormányzat. Hiszen egy olyasfajta szolgáltatásról van szó, ami reményeink szerint minden települést érint egy megyében, és az önkormányzatok együttműködésének a legmagasabb egyeztető fóruma tulajdonképpen a megyei közgyűlés, ami már nem hatóságként felügyeli az önkormányzatokat, hanem ténylegesen koordinációs szerepet mondhat magáénak. Én mes szemenőkig egyetértek azzal, amit Papcsák képviselőtársam mondott a vagyonkezelői megoldásokról. Jelen pillanatban - és ez személyes benyomás - én azt érzem, hogy ez a törvény beleilleszkedik abba a sorba, ami sajnos másfél éve zajlik Magyarországon, amiko r nem a szolgáltatás az elsődleges cél, hanem a privatizáció, az, hogy minél hamarabb bevétel legyen a költségvetésben. Ez a jelenlegi költségvetésben sajnos messzemenőkig megérthető, hiszen látjuk mindannyian, hogy milyen szomorú és rossz a helyzet. Ilyen módon én úgy hiszem, hogy oda kell figyelnünk erre a törvényjavaslatra, mert nagyon hangsúlyos kérdés, hogy mi lesz a szolgáltatással, milyen érvek szólnak a szolgáltatás megőrzése mellett, tudjuke azt a szintet, ahol most tartunk, és kijelöltüke azt a szintet, ahová öt vagy tíz év múlva el akarunk jutni. Vane ilyen elképzelés? Vane olyan elképzelés, ami meghatározott, hogy tíz