Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz):
1919 Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Szalay Gá bor úr, az SZDSZ képviselője. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Valóban örülök, hogy nem szolgáltam meglepetéssel, és kétségtelen, hogy én a privatizáció mellett vagyok. Noha természetesen nem tagadom, hogy a privatizációnak is vannak veszélyei és csapdahelyzetei. Ha tehát a privatizáció bekövetkezik, nyilván nagyon jó szerződésekkel kell elejét venni annak, hogy azok az anomáliák bekövetkezhessenek, amiket egyébként a privatizáció elmúlt tizenvalahány éves történetében egyes esetekben tapasztaltunk. Mindazonáltal, mie lőtt kezdődött a vita, Soltész képviselő úrral pont arról beszéltünk, hogy miközben kétségtelen, hogy én a privatizációt favorizálnám, a jó privatizációt, ebben az esetben is, a másik oldalon meg el kéne dönteni, hogy mi az, ami mellett ki tudnának állni. Mert emlékszem, nemrég hangzott el, nem tudom, kinek a részéről, de valaki arról az oldalról interpellált, és az interpellációnak az volt a lényege, hogy a Voláncégek egyes települések, megyei jogú városok önkormányzati ingyenes vagyonátadására kérdezett rá az interpelláló képviselő, és nem rejtetten rosszallását fejezte ki, hogy ez milyen újabb technika, lenyúlási lehetőségre tág teret adó technika; és ha jól emlékszem, pont a miniszterelnököt igyekezett szembesíteni ez a kérdés azzal, hogy egyes önkormán yzatoknak kívánják esetleg átadni a Volánvagyon egy részét. Azt gondolom tehát, hogy el kéne dönteni, hogy melyikért drukkolunk: privatizálva legyen vagy ingyenes vagyonátadás történjen önkormányzatoknak. Természetesen mind a kettőn lehet veszteni, mind a kettőt jól kéne előkészíteni. Én a magam részéről a privatizációt jobban megvalósíthatónak tartom, mert csak gondoljon bele, képviselőtársam, hogy egykéthárom, öthat önkormányzat esetleg hozzájuthatna bizonyos kimazsolázott vagyonrészekhez, míg a többi háromezervalahány önkormányzat meg nem. Ez sem lenne igazságos feltehetően, meg az sem, hogy a Volántársaságok kimazsolázott részéhez jutnának hozzá, de ugyanakkor a finanszírozási kötelezettség megmaradna a költségvetés terheként. (Az elnök a csengő me gkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ugye, ez sem az, amit célként kitűzhetünk. (Az elnök ismét csenget.) Azt gondolom, hogy erről van helye itt vitatkozni, és ezt meg is fogjuk tenni, gondolom. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra kö vetkezik Soltész Miklós úr, a Fidesz képviselője. SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. A vita ugyan helyes, de azért helyes, ha megpróbáljuk betartani a kétperces felszólalásokat. Szalay képviselőtársammal részben egyet is érthetnék, csak mi ndig az a kérdés, hogy mi a jó privatizáció. Többször elhangzott már itt, a Ház falai között, illetve a gazdasági bizottságban is, hogy igen, van olyan terület, ahol nagyon jól jött be a privatizáció és helyes is, és van olyan, ahol viszont katasztrófát ok ozott, és olyan költségvetési pluszterheket okozott utólag, amire nem tudom, hogy számítottake a privatizálók, a szervezet, avagy pedig direkt történt így. Annak idején, emlékezzünk csak az energiaszektor privatizálására, hány százalékot és hány tízmilliá rdot vagy százmilliót vittek ki rögtön az első hónapokban, hetekben az újonnan fölálló menedzsment vezetése és menedzsmentje részéről, azért, mert ők úgy gondolták, hogy ez jogos költség, jogos igény az ő részükről. Itt, amikor fölmerül a Volánvállalatok privatizációja, bizony föl kell tenni azt a kérdést, hogy mennyi a jogos költség, mi a jogos költség, mi az, amit ők elszámolhatnak, a mostani Volánvállalat vezetői, illetve a cégek nem számolhatnak el, míg adott esetben, mondjuk, Ausztriából, Németország ból, bárhonnan bejövő társaság, aki megnyeri esetleg a privatizációs pályázaton a lehetőséget, ő pedig fölszámolhat kétszerháromszorsokszor annyi költséget is.
