Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1916 terveze te, amit egyébként az egyes érdekvédelmi szervezetek, szakmai szervezetek is megtárgyaltak, meggyőződésünk szerint szakmai szempontból jobb volt, mint a tárcaegyeztetések után, annak ismert folyamatától megviselten elénk került törvénytervezet. Nyilvánvaló , hogy a financiális, költségvetési és egyéb okok mindig szűkebbek, mint a szakmai szárnyalás, és nincs a tárca az én védelmemre rászorulva, de azt kell mondanom, nagyon remélem, hogy a módosítók a tárca eredeti vagy többségében eredeti szakmai javaslata f elé viszi el a végső formát. Különösen igaz ez a már képviselőtársaim által is említett helyi és helyközi forgalom megkülönböztetésére, hiszen ebből a jelenlegi tervezetből feltehetően anyagi okokból teljes mértékben hiányoznak a helyi személyszállítás tám ogatási lehetőségei. A másik olyan kérdéscsoport, amire az általános vita keretében szeretném felhívni a figyelmet, hogy - azt kell mondanom - másfélkét évtizedes vagy talán még régebbi folyamat eredményeként jelenleg a magyar közszolgáltatási tevékenység et végző autóbuszjárműpark tragikus méretekben lepusztult. Lepusztult a Volán, túlnyomórészt a Volán eszközparkja, a helyi nagyvárosi autóbuszjáratok is erősen vitatható állapotban vannak, és néhány tragikus példa bizonyítja, hogy a magántulajdonban levő autóbuszpark sem felel meg nemhogy az európai, hanem a hazai követelményeknek sem. Ezen a területen egyébként is elég cinikusnak tartok minden európai uniós követelményre való hivatkozást, mert egy fék vagy fog, és akkor fognia kell Magyarországon is, vagy nem fog, és akkor ne azért ne engedjék ki, mondjuk, Ausztriába, mert ott szigorúbbak a szabályok. Tragikus példák bizonyítják ennek az egyenrangúságát. Ennek egyenes következménye, és ebből a szempontból a Volántársaságok tervezett és ismert privatizáció s törekvését, illetve megindult folyamatát azért is aggasztónak tartom, mert egy lepusztult járműparkkal feltehetően eleve gazdaságtalan tevékenységre ítélt privatizált cégnek kétséges, elég aggasztó a gazdasági jövője, mégoly, a jelen törvényből adódóan j obb finanszírozási feltételek mellett is. És úgy gondolom, nem ül a teremben olyan képviselő kollégám, aki a Volántársaságok privatizációjában az esetenként igen jó helyen levő Volántelephelyek ingatlanspekulációs dolgait kívánja elérni. Nyilvánvaló, hog y remélhetően azoknak sem ez a szándéka, akik a privatizálást forszírozzák, hanem egy, a jelenleginél jobb és gazdaságosabb szolgáltatási színvonal. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De Magyarországon élünk, és ez a veszélye megv an. Tisztelettel kérem, hogy a módosító javaslatokat a tárca ebben a szemléletben vizsgálja meg. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Szalay Gábor úr, az SZDSZ képviselője. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtár saim! Az előttünk fekvő, az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló törvényjavaslat a társadalom szempontjából igen jelentős kérdést szabályoz, és egyúttal célja szerint az Európai Unió e tárgykörrel foglalkozó rendelkezéseivel val ó harmonizációt is hivatott elősegíteni. A javaslat ezt a feladatot olyan módon kívánja megoldani, amely mind a szolgáltatás igénybe vevőinek, mind a szolgáltatás kínálóinak egyaránt olyan jogszabályi környezetet teremt, amelynek eredményeként mindkét érin tett fél számára megfelelő keretek között zajlik a tevékenység végzése. (22.00) Véleményünk szerint a törvényjavaslat vázát, lényegét adó hat legfontosabb alapelv az alábbiak szerint foglalható össze. Először is: az Európai Unió szabályozásával összhangban a törvényjavaslat elismeri a szolgáltatók közszolgáltatási feladatra való kötelezhetőségének szükségességét, amihez ugyanakkor kötelező veszteségkiegyenlítést is rendel. Közérdek persze nemcsak az, hogy a szolgáltatás biztosítva legyen az utazni kívánókna k, de az is, hogy a veszteségtérítések minél kevésbé terheljék meg az
