Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
1915 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Fónagy János úr, a Fidesz képviselője. DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi hozzászólás után erősen gondolkodtam azon, hogy visszalépek a szólás jogától, mert Horváth képviselő úr szakmailag rendkívül korrekten foglalta össze, úgy gondolom, azokat a gazdasági bizottsági ülésen is közösen kitárgyalt témákat, amelyek ennek a törvénytervezetnek a vitája során felmerültek. Hölgyeim és Uraim! Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló törvény látszólag egy szakmai jogszabály, ugyanakkor az eddig elhan gzottakból is kiderül, hogy mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy ez egyrészt a helyi, és ami talán még jelentősebb, a magyar vidéknek az alapvető közlekedési eszköze. Több mint háromezer település napi életét döntően befolyásolja az a jogszabály, amely nek tervezete most a Ház előtt fekszik, éppen ezért ennek a jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. (21.50) Egyetértés van abban, hogy a jogszabályra szükség volt, ennek a kérdésnek az újraszabályozása szükséges, szükséges a saját hazai viszonyaink miatt is, szükség van erre az évtizedeken keresztül kialakult állami monopolhelyzet és az elmúlt 1012 évben megjelent, részben koncessziós, részben egyéb vállalkozók közötti jogviszonyok és nem utolsósorban versenyegyenlőség biztosítása érdekében, és szükség van a z uniós csatlakozásunk miatt is. Gondolom, nincs vita sem közöttünk, sem az előterjesztő és közöttünk abban sem, hogy a menetrendszerű autóbuszközlekedés alapvetően közösségi feladatok ellátásának az eszközét jelenti, ugyanakkor döntő befolyással bír egy rendezett, kívánatos közlekedéspolitikára, a gazdaságpolitikára, és mint előbb említettem, elsősorban vidéki aspektusa miatt a szociálpolitikára. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy támogatásának a költségvetést érintő részei minden kormány számára fontosak , minden kormány súlyt helyez arra, hogy ezen feladatait a lehető legkisebb összegből tudja megoldani. Magyarországon a helyzet annyiban is speciális, hogy Magyarországon a kötött pályás, tehát a vasúti közlekedés és a közúti közlekedés aránya ma még kedve zőbb, mint a nyugateurópai országoké, nem a fejlett közlekedésünk, hanem a motorizáció viszonylagos elmaradottsága miatt. Ugyanakkor akármilyen forrásból is ered ez a jelenleg relatíve jó helyzet, közös feladatunk az, hogy ezt a pozíciót legalább megőrizz ük, tehát a közút és a vasút aránya ne romoljon. Ebben az autóbuszközlekedés egy köztes állapotot foglal el, mert ugyan úthálózat, tehát közúti közlekedés, ugyanakkor éppen a menetrendszerűsége, vagy - előbbre kellett volna mondanom - a közszolgálatisága és a menetrendszerűsége gyakorlatilag a kötött pályás rendszerekhez teszi közelebb. Összegezve tehát: ennek a jogszabálynak a jó megalkotása, ha úgy tetszik, akár konszenzusos megalkotása számunkra fontos dolog. Fontos azért is, mert mindenfajta szakmai fe lmérés és trendkutatás azt mutatja, hogy a kötött pályás közlekedési rendszerek nem a menetrend szerinti autóbuszközlekedés, hanem elsősorban a személygépkocsi irányába vezetik el a társadalmat, ami sem az országnak, sem a lakóinak, sem a környezetnek, se m a költségvetésnek, senkinek nem előnyös. Külön jelentősége van annak - és ebben talán nem véletlen, hogy egyszerre tárgyaljuk az előbbi, a közlekedés egyes szabályairól szóló jogszabállyal , hogy ha rendszerben, hálózatban gondolkodunk, akkor gyakorlati lag egy korszerű ország modern vasútforgalma is elképzelhetetlen egy ahhoz kapcsolódó, azt kiegészítő helyi autóbuszközlekedés nélkül. Éppen ezért kérem az előterjesztőt, hogy azokat a reményeim szerint módosító javaslatokban megjelenő jobbítási szándékai nkat ne akadékoskodásnak, hanem az előbb vázolt nagyon fontos feladatok teljesítésének minősítse. Hogy erre jó reményünk van, arra okot ad az, hogy ismerőse lettünk a szaktárcának, az előterjesztőnek. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium eredeti
