Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - Egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1891 Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, Fidesz. DR. GÓ GL ÁRPÁD (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm Vojnik Mária államtitkár asszony világos okfejtését, mert kétségtelenül ez történt, ez szokott történni. Valahol elindult valami, és az a tervezet, amiből idéztem is - nyilván nem fogom a három oldalt vég igidézni , olyan programrendszer volt, amely alapja lehetett volna egy jó megoldásnak, egy jó előkészítésnek. Politikai megközelítése nemcsak azért van az ellenzéknek, mert ez a káosz márciusra kialakult, hanem azért, mert - nem előszö r, mert Magyarországon nem fordul elő először semmi - a 2004es költségvetés nominálisan szűkebb, mint a 2003as teljesítés volt, ugyanis ehhez hozzájött egy 5 százalékos áfanövekedés, ami - ismerve a speciális helyzetet, a támogatási rendszerünket, amit k ét percben nem lehet kibontani - előrevetítette, hogy januárbanfebruárban a kassza olyan mértékű túllépését észleljük, ami maga után vonja azt, amit államtitkár asszony elmondott. S mivel a megszorító intézkedések egyéb átcsoportosítható lehetőséget nem a dtak, nyilvánvaló, hogy a tárca ebbe a helyzetbe jutott. Két kérdésről beszélünk, mert egyszer meg kell oldani azt, hogy biztonságos gyógyszerellátás legyen 2004ben egy még elviselhető lakossági terhelés mellett, és teljesüljön hosszabb ívben, legalább há romöt évben az, amit a gyógyszergyártók és gyógyszerforgalmazók elvárnak. De ehhez bizalom kell a gyártók és forgalmazók részéről. Ezt a bizalmat pedig a tavalyi költségvetés betartását szándékozó intézkedéssor és annak az anomáliái nem teszik lehetővé. ( Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása figyelmet kívánt, és figyelmet szenteltünk neki a költségvetési és pénzügyi bizottságban igen alaposan és - majdnem hogy megdicsérném magunkat - igen szakszerűen. Itt, az Országgyűlés plénumán, ahol az egész törvényhozó testület nyúl hozzá a témához, a korábban már megfogalmazott pontosításra igyekvő viták és megvilágítások valahogy mintha ködösülnének. Miért mondom ezt, tisztelt Országgyűlés? Arra szeretném felhívni a figyelmünket, hogy azoknál a témáknál, amelyekkel foglalkozunk - a természetbeni juttatás, az egés zség, a gyógyszerek, aztán az elektronikus eszközök árazása , mindenütt megtalálhatunk egy közös nevezőt, és ha többet foglalkoznánk ezzel, vagyis precizitásra törekednénk, akkor kevesebb vitánk lenne más tekintetben. Mire gondolok? Arra gondolok és azt s zeretném, ha sikerülne kommunikálnom, mint ahogy számtalanszor megpróbáltam már az Országgyűlésben, nevezetesen, jó lenne megtudni az egyes tranzakciók igazi árát. Ugyanis azok a kedvezmények, amiket beleépítünk - vagy azért, mert különösképpen megadóztatj uk, vagy új adót vezetünk be, vagy azért, mert adót csökkentünk, vagy azért, mert különböző más irányító jelzőket beleépítünk , nos, mindegyik ilyen akció megváltoztatja az árat, az értéket. De lehet, hogy nem vesszük észre, lehet, hogy nem veszi észre a piac. Olyan jó volna, tisztelt Országgyűlés, ha egyszer s mindenkorra megtudnánk, elfogadnánk és örökre emlékeznénk rá, ha bármikor fölemeljük a kezünket, valahova ráírunk valamit egy papírra mint törvényhozók, minden törvényhozási akció megváltoztatja az árviszonyokat, ebből kifolyólag újraelosztási hálózatok keletkeznek, valamiképpen valaki jobban jár, valaki rosszabbul jár. Különösképpen észrevesszük persze, ha valaki rosszabbul jár, és ez helyénvaló is, mert az fáj. A törvényhozónak és a kormánynak az e gyik lehetősége, hogy valamilyen adókat csökkent, és akkor azzal dicsekedve másutt más adókat felemel. A magyar adórendszer erre különösképpen alkalmas, ha Európában vagy a világon híresek vagyunk egyrőlmásról, itt aztán azok vagyunk - a hírhedt szó talán még jobban is illik ránk , mert olyan magas, olyan komplikált az adórendszerünk, és olyan sok adónk van.
