Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 17 (123. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÁNKI ERIK (Fidesz):
169 Koráb ban már elhangzott a személyszállításra igényelt és megkapott derogáció kedvező hatása, ami szerint továbbra is adómentes maradhat ez a terület, sőt ez kiterjedhet nemcsak a belföldi, hanem az uniós más tagországok, sőt az Unión kívüli célországba történő személyszállítás területére is. A másik alapvető változás, amely szintén a szakterületet érinti, az az utazási irodai tevékenység és az utazásszervező tevékenység területét érinti. Alapvetően ugyan a számlázással kapcsolatos szabályok nem változnak, a szám la adattartalma is marad a korábbi formának megfelelő, de kiegészül egykét új vonással, például a közösségi adószám feltüntetésének szükségességével abban az esetben, ha olyan értékesítőről vagy szolgáltatóról van szó, aki adószámmal rendelkezik. A vevő v onatkozásában viszont a számlán eddig csak a nevét és a címét követelte meg a szabályzat, ezután viszont az adóalany vevő esetében a vevő adóazonosító számát, adószámát is szerepeltetni kell. A számlát helyettesítő okmány mint bizonylat a törvényjavaslat m ostani szövege szerint eltűnik a használatból. Egyébként korábban is a számlázási rendszerbe olyan módon kapcsolták be az ügyletek során, mintha egy számlát helyettesítő okmányként a számlán feltüntetett adatokat tartalmazta volna. Jelen esetben a módosítá s következtében az utasoktól beszedett előlegek vonatkozásában ennek nagyon komoly jelentősége van, hiszen a jövőben ezekre az előlegekre is számlát kell kiállítani, ezen fel kell tüntetni legfeljebb azt, hogy előlegszámlaként szerepel. Az idegenforgalmi k ülönös adózásban változás a következő időszakban, nevesítetten itt az utazási irodákról van szó, hogy az idegenforgalmi szolgáltatást végző adóalanyra, az utazási ügynökségekre és az idegenforgalmi szolgáltató irodákra különös adózási szabályok vonatkoznak ; az uniós irányelvvel egyébként összhangban történik ez a módosítás. A szakma részéről korábban többször felvetődött az a véleményünk szerint jogos igény, hogy a teljesítés időpontja gyakran elvált az utas visszaérkezésének az időpontjától. Az új szabályo zás ezt most figyelembe veszi, és a kiutazásnál az utas visszaérkezésének a napja, a beutazásnál viszont az utolsó belföldön töltött nap számít érkezésnél; rendezvényszervezésnél, illetőleg belföldi utazásnál pedig az út, illetőleg a rendezvény utolsó napj a. Tehát ezzel egyértelművé válik a szabályozás a teljesítési időpont meghatározására vonatkozóan. Azt gondolom, hogy a lényeges változást az hozhatta volna, ha a mostani törvényjavaslat benyújtása egy időben történt volna a tavaly ősszel benyújtott áfatör vénymódosítási csomaggal, hiszen a mostani harmonizáció, az uniós normák figyelembevétele és az az általános gyakorlat, ami az Európai Unió országaiban jelenleg is alkalmazásra kerül, megmutatja azt, hogy sajnos a magyarországi vállalkozások átlagos adóte rhelése jóval magasabb lesz az Európai Unió tagországaiban működő rendszernél, és ez különösen sújtja egyébként a turizmus területét, hiszen amíg Magyarországon a turisztikai vállalkozások átlagos adóterhelése 1516 százalék, addig Európa legnagyobb turisz tikai forgalmat bonyolító országainak, Spanyolországnak, Olaszországnak, Franciaországnak vagy éppen Görögországnak 56 százalékos szinten áll ez az adóterhelése. Ez azt jelenti, hogy a majdani nagy egységes piacon olyan versenyhátrányt szenvednek a turisz tikai vállalkozások, amelyek nagyon nehezen leküzdhetőek lesznek. Csak visszautalnék azokra a módosításokra, amelyek az elmúlt év őszén beterjesztett adócsomag révén többletterhelést jelentettek ennek az ágazatnak. Ilyen a cégautó adómértékének a növelése, a súlyadó emelkedése, a vendéglátásban és a kereskedelemben dolgozóknak az eva köréből való kizárása, illetve az áfakulcsok növelése. Ezeknek az átlagos terhelési növekményeknek az áthúzódó hatása a turisztikai vállalkozások esetében a több mint 10 milliá rd forintos mértéket haladta meg, valamennyi turizmusban érdekelt szakmai szervezet felemelte egységesen a hangját ez ellen. Sajnos a módosító indítványaink elvetésre kerültek, minimális támogatási növekmény érkezett ennek a szakterületnek a pótlólagos for rásnövelésére, ami, azt gondolom, nem tudta kompenzálni ezt a kieső forrást. Véleményem szerint az egyetlen megoldás az lehetne, ha a túlzott adóterhelés mértékét a következő évben, tehát a 2005ös adótörvények vitájában kompenzálná majd a kormány, és köze lítenénk ahhoz az átlagos adókulcsszinthez, ami jelenleg is működik az Európai Unióban, azaz a
