Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 24 (135. szám) - Jelentés az Állami Számvevőszék 2003. évi tevékenységéről, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója:
1667 A kormányok által kínált megoldási javaslatok, intézkedések ugyanis jobbára a meglévő problémák tüneti kezelését eredményezték, de nem alapozták meg a teljesebb megújulás feltételeit. Ezé rt az eddigi, igen tiszteletre méltó erőfeszítések ellenére az egészségügyi struktúra még mindig túlzottan kórházcentrikus, a járóbetegellátás súlya még erősítendő, a működés és fejlesztés finanszírozása elkülönül, gyakorlatilag hiányzik a tőkeköltségek e lismerése, az amortizáció fedezete, és a finanszírozási rendszer nem fogadta be a jogszabályi kötelezettségből adódó többletterheket. Az egészségügy működésének kiegyensúlyozásához szükséges a gyógyszerkassza hosszú évek óta állandósult alultervezési gyako rlatának megváltoztatása is. A hazai egészségügyi rendszer megújítási lehetőségeinek kimunkálása során nem lenne helyes figyelmen kívül hagyni, hogy a fejlett európai országokban - minden eddigi reform jellegű változás ellenére - továbbra is a közfinanszír ozás a meghatározó. Az egészségügyi ellátás nemzeti felelősségét - hangsúlyozom: felelősségét - az állam nem oszthatja meg a magánszférával. Itt jegyzem meg: a Számvevőszék azzal is igyekszik hozzájárulni a kibontakozáshoz, hogy ebben az évben ellenőrizni fogja a gyógyszerfogyasztás helyzetét és finanszírozását, az irányított betegellátás modellkísérletét, az egészségügy területén megvalósult PHAREprogramokat, az állami és önkormányzati egészségügyi beruházásokra, felújításokra fordított pénzeszközök haszn osulását, és tematikailag ide kapcsolódik az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium átfogó ellenőrzése is. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási, továbbképzési struktúrák számvevőszéki ellenőrzései arra hívják fel a figyelmet, hogy ezt a területet elsősorban nem ágazati szemléletben, hanem inkább gazdaságpolitikai beágyazottsággal, átfogó humánerőforrásfejlesztési feladatként célszerű kezelni. Mind az oktatási rendszer fejlesztésének fő irányait, mind pedig minél sokszínűbb finanszírozási módszere it ilyen szemlélettel lehet és kell kialakítani. Ez a közelítés azért szükséges, mert ahogyan azt vizsgálataink jelzik, a tipikus működési, finanszírozási feszültségek minduntalan újratermelődnek, és a hagyományos elvonási, illetve pluszforrásbiztosítási megoldásokkal nem látszanak leküzdhetőnek. Ez a helyzet azonban egyben azt is jelenti: a fejlődésben jelentős utat tettünk meg, és a problémák minőségileg mások, mint korábban. Az újszerű problémaközelítés azért sem kerülhető meg, mert az oktatási és képzé si rendszerek az ezredfordulót követően már korántsem csupán versenyképességi tényezők. A foglalkoztatás alakításának, a munkaerőpiac befolyásolásának, a társadalmi egyenlőség megteremtésének, és nem kevésbé az Európai Unió regionális követelményei kielégí tésének tényezőjeként is számolni kell az oktatás és továbbképzés rendszerével. Az elmúlt évi ellenőrzéseink során figyelmet fordítottunk a felsőoktatási rendszernek az átalakulására. Az intézményhálózat integrációjának vizsgálata számos előremutató kezdem ényezéssel találkozott. Az ellenőrzések ugyanakkor ráirányították a figyelmet a felsőoktatási rendszer több, akuttá váló tartalmi, szervezési, szervezeti és finanszírozási problémájára is. Végül arra a megállapításra kellett jutnunk, hogy az átalakulás, az integráció a jelenlegi formájában nem tesz lehetővé számottevő költségcsökkentést és gazdaságosabb működést. Tisztelt Országgyűlés! Ellenőrzéseink egyértelműen tükrözik, hogy a fejlett világban uralkodó tendenciáknak megfelelően nálunk is egyre szélesebb az érintkezési felület a közszféra és a versenyszféra között: fokozatosan kibontakozó kooperációjuk megváltoztatja a közpénzek mozgásának az útvonalát. Az új rendszer szakmai eljárási szabályai, útmutatói még csak kialakulóban vannak, pénzügyi kontrollmech anizmusai sem kiforrottak. Az ellenőrzések szerint az államháztartáson kívülre kerülő pénzek kezelése, a finanszírozás nem jól igazodik a feladatok természetéhez és a teljesítés ütemezéséhez. A minisztériumok sokszor az időarányos szükségletet messze megha ladó mértékben biztosítanak forrást a közreműködő vállalkozók rendelkezésére, akiknek így előálló kamatjövedelme burkolt állami támogatásként is felfogható.
