Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 17 (123. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
165 2004et illetően elhanyagolható mértékű, amely a központi költségvetés terhére esik, ugyanakkor a dol og alapállásánál azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy végül is itt egy rendkívüli, extra jövedelemátcsoportosítás eredményeként lényegében kisebb forrás jut az államháztartás alrendszerei részére, a központi költségvetés javára, aminek éppen az érték teremtő tevékenység miatt célszerű a korrekciója és módosítása. Mindenképpen indokolt további módosítást keresztülvezetni a gazdasági élet érdekében abban a körben, hogy a levonható és le nem vonható adó összegét az arányosítás szabályai szerint határozzuk meg, ez az általános felszólalási részben is érintett módosító javaslat. Itt utalni kell arra, hogy a hazai szabályozás szigorúbbnak minősíthető az uniós szabályozásnál, mert a levonás tilalma akkor is érvényesül, ha a megosztás feltételei nem állnak fenn . Azt szeretném mondani, hogy tulajdonképpen elsődlegesen kormányzati döntés, pénzügyminisztériumi döntés kérdése az, hogy elismerve az idő rövidségét, mármint a március közepi kihirdetés feltétlen szükségességét, ezzel együtt bizonyos alapkérdések nemcsak belföldi gazdasági viták miatt oldandók meg feltétlenül, hanem rendkívül fontosnak tartom - erre is történt már utalás , hogy a nemzetközi bevételszerző versenyben az Unión belül meg kell teremteni a mai lehetőségek között azt a lehetőséget a magyar gazd aságnak, hogy lépést tudjon tartani akár az adótörvények eljárási rendjében, akár az áfakulcsok mértéke tekintetében az uniós versenytársakkal. Nem elkerülhető - és erre majd adott esetben egy megfelelő választ is igényelnénk , hogy szemben azzal, hogy mi nden pénzügyi tárgyú jogszabály ismertetésénél örömmel utaltam arra, hogy a szövegkörnyezete, a megfogalmazása, a rendszerezettsége kiemelkedő a pénzügyminisztériumi jogszabályoknak, rendkívül sajnálom, hogy ebben az esetben ez nem elmondható. Ennek a jogs zabálymódosításnak a szövegezése, az értelmezési rendje rendkívül hibás, rendkívül sok támadásra adhat okot, és nagyon remélem, hogy ez a minőségű jogszabályalkotás - nem a tartalmi kérdésekről beszélek most - tényleg egy elenyésző kivétel az általunk meg ismert eddigi pénzügyminisztériumi gyakorlattal, és nagyon remélem, hogy nem ez lesz a továbbiakban a meghatározó. Azt gondolom, szükségesnek látszik ezt megemlíteni, és nyilván a Pénzügyminisztériumon belül a sok fontosabb dolog mellett ennek az értékelés ére is sor kerülhet. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Font Sándornak, az MDFképviselőcsoport nevében felszólaló képviselőnek. FONT SÁNDOR , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr . Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Az előttem felszólalók az áfatörvény azon részeit próbálták meg elemezni, amelyek általánosan hatnak majd az uniós csatlakozásunk következtében a kereskedelemre, szolgáltatásra, az érintett áfaalanyok ra és áfaalanyisággal nem rendelkező magánszemélyekre, eljutva egy speciális problémáig, például a személygépkocsi importjának a kérdéséig. Természetesen tudomásul vesszük, hogy az uniós csatlakozás új szemléletet követel, különösen azért, mert Magyarorszá gon az európai uniós országok sorában nem jellemzően magas áfakulcs van, egyedül Svédországban és Dániában található 25 százalékos áfakulcs. Az ellenzék már régóta követelte, hogy ezt legyenek szívesek csökkenteni. Itt most látható az ebből adódó technikai elszámolási probléma, hogy hogyan kell a különböző áfamértékű országokból való kereskedést majd megtanulniuk az egyes importőröknek, exportőröknek, tehát az adóalanyoknak. Gondolataimban azonban egy speciális területre, a mezőgazdaságot érintő áfakör terü letére szeretnék kitérni, és ezekkel szeretnék részletesebben foglalkozni. A 3. §nál, amely így szól: “A közös tulajdonban és közös használatban lévő ingó és ingatlan dolgok tekintetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő kötelezettségeket és jogokat a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában
