Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 17 (123. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
163 Szeretném jelezni, és természetesen a részletes vitában konkrétabban kifejteni, hogy részünkről is szükséges néhány érdemi változtatás megkísérlése ebben az áfatörvénymódosításban. Feltétlenül szükséges arra utalni, hogy a magyar adóalanyok és nem adóalanyok egyaránt számukra igencsak új, szokatlan és nem könnyű szabályokkal lesznek kénytelenek együtt élni május 1jétől, és azokat saját érdekükben mielőbb el is kell hog y sajátítsák. A belpiaci beszerzés és értékesítés, a harmadik országokkal megvalósuló kereskedelem szabályai, az import és az export fogalmának csak az utóbbi államokkal összefüggésben való értelmezhetősége, a vámhatárok Unión belüli megszűnése, a termékér tékesítésre vonatkozó, úgynevezett fordított adózás bevezetése ebben a körben, de nemcsak az ő esetükben, az eddig kivetéssel teljesített adókötelezettség önbevallás útján történő teljesítése, a háromszögügyletek, a szolgáltatások teljesítési helyének sok változást és új dolgokat, értelmezést hozó változásai nagy kihívást fognak jelenteni még a felkészült adóalanyok számára is. Úgy gondolom, ehhez a gyakorlatban is hasznosítható támogatást kell adni, de nem csak nekik. Felvethető az az aggály is, hogy az ad óhatóságok munkatársai felkészülteke a minden bizonnyal tömegesen jelentkező értelmezési kérdések megválaszolására. Nem megkerülhető kérdések, hogy ebben az új helyzetben az első naptól kezdődően egy hihetetlen problémát, sok gondot okozó, jogi és pénzügy i kérdéseket felvető eljárással fognak találkozni úgy az érintett adóhivatalok, mint az adóalanyok. Néhány konkrét kérdésről szeretnék beszélni, ezek között említem azokat is, amelyek megítélésünk szerint mindenképpen módosításra szorulnak, még akkor is, h a a jogszabályalkotó szándéka pusztán az EUcsatlakozással kapcsolatos harmonizációs intézkedések megteremtése volt. Uniós elvárásból fakad, de mindenképpen kedvező változás, hogy a rendelkezésre bocsátott, úgynevezett saját anyagok felhasználásával megval ósuló új termék csak az építési szerződések esetében minősül termékértékesítésnek, szemben a korábbi szabályozással, ahol minden vállalkozási szerződés esetében annak kellett tekinteni. Kedvezőnek számító változás, így mindenképpen támogatásra szorul, hogy a javaslat ellenérték fejében létrejött ügyletnek tekinti az apportot, így annak felek által meghatározott értékét például az adóhatóság nem vitathatja. Viszont az adókötelezettség nem függ attól, hogy kapcsolódotte korábban hozzá adólevonási jog. Szeret nék emlékeztetni a Fidesz vezérszónokának a felszólalására, aki ugyan adóhatósági, illetve állambevételi szempontból vitatta ennek a kérdésnek a megfelelő szabályozottságát, ezt a kérdést én osztom, tehát itt mindenképpen a definíciót, illetve az eljárási rendet végig kell gondolni. Helyes döntésnek tartjuk, hogy az irányelvben megfogalmazottakkal összhangban a távértékesítés vonatkozásában Magyarország élne a 100 ezer eurós összeghatár 35 ezer euróra való mérséklésének lehetőségével, így távértékesítés ese tében már viszonylag kis forgalom felett belép a fordított adózás, tehát a külföldiek magyarországi értékesítése után fizetendő adó a magyar költségvetés bevételeihez jut hozzá. Természetesen célszerű fölhívni a figyelmet, hogy itt egy bevételi verseny is keletkezik az EU keretei között, tehát mindenképpen helyes úgy az adókulcsokat, mint az eljárási rendet arra tekintettel rövid, illetve középtávon megalkotni, hogy ebben a versenyben a Magyar Köztársaság megfelelő módon jusson pozícióba. Külön fölhívom a f igyelmet, és egyelőre nem megoldhatónak látom egyéb problémák miatt a javaslat 22. §ával módosítani szándékoztatott 16. § (11) bekezdését. E jogszabályi helynek a minősége javítható csupán, ugyanakkor állítjuk, és szakértőink is állítják, hogy a felsorolt esetek értelmezése nemcsak hogy emberpróbáló feladat, hanem ennek a tökéletes, minden problémát elhárító értelmezése a jelenlegi jogszabályi környezetben megoldhatatlan. A magáncélra és vállalkozási célra egyaránt használt eszközzel összefüggésben lehetőv é teszi a jogszabály a levonási jog gyakorlását, mégpedig a gazdasági célú felhasználás arányában. Itt érdemes majd javaslatot tenni arra, hogy ezt az arányosítási szabályt alkalmazhassák azok is, akik adóköteles és tárgyi mentes szolgáltatást is nyújtanak . Számukra jelenleg a tételes elkülönítés, illetve a bevétel alapján történő arányosítás áll rendelkezésre. Támogatandó, hogy a magyar
