Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 17 (123. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MÁRTON ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
160 eljárások is. Hogy csak egy példát eml ítsek, a kivetéses adózás helyébe az önadózás lép május elsejétől. A változásokat értékelve ezért nem mondhatjuk azt, hogy csak technikai jellegű jogharmonizáció az, amiről most beszélünk. Ezért is nehezményezzük, hogy ennek a törvénymódosításnak a tárgyal ására csak most, az uniós csatlakozás előtt alig két hónappal kerül sor. Ezen kifogásunk alátámasztására és az ellentmondások érzékeltetésére hadd idézzek egy bekezdést a törvényjavaslat általános indokolásából. Az idézett rész így szól: “Mivel a hazai áfa törvény jelenlegi harmonizáltsági szintje példaértékű, abban átfogó változás csak a belpiaci szabályok átvétele miatt indokolt. Természetesen az átfogó módosítással lehetőség nyílik kisebb jelentőségű pontosítások átvezetésére, a működés tapasztalatai alap ján legális kiskapuk bezárására, valamint a hazai vállalkozások versenyképességének javítása érdekében az eddigi adóelvonási jog liberálisabb érvényesíthetőségére.” Eddig tehát az idézet. A módosítás és a harmonizáció szükségességét nem vitatva, több probl émára és ellentmondásra is rávilágíthatunk, ha figyelmesen értelmezzük a bekezdést. Ugye, volt itt egy olyan mondat, amely azt mondta, hogy a hazai áfatörvény jelenlegi harmonizáltsága példaértékű. A hazai és az EUadózás rendjére, eljárási gyakorlatára ez igaz lehet, de az áfakulcsokra már semmi esetre sem. És ez az a pont, ahol a jelenlegi tervezetet és annak tárgyalási idejét súlyos kritika kell hogy érje. Ősszel, az adótörvényekkel együtt kellett volna véleményünk szerint tárgyalni ezt a törvénymódosítá st is. (11.10) Miért? Statisztikai adatok bizonyítják, hogy magasak, lényegesen magasabbak hazánkban az áfakulcsok, amiket a csatlakozás után az egységes rendszerben majd csökkenteni kell. Mindennek persze, tudjuk jól, komoly költségvetési kihatásai is van nak, ezért mindenképpen az elmúlt év őszén kellett volna a kormánynak beterjesztenie ezt a törvényjavaslatot, és a Ház elé is ekkor kellett volna tárgyalásra kerülnie. Mivel kormánypárti képviselőtársaim többször elmondtá k, hogy ne csak kritikát fogalmazzunk meg, hanem jobbító szándékú gondolatokat is, ezért államtitkár úr figyelmébe is ajánlanám a most következőket. Az EUban az áfaszabályozás tekintetében a rendeltetési hely elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a tranza kciókra azon adókulcsok és egyéb feltételek vonatkoznak, amelyek az áruértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás célországában érvényesek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az áfát a fogadó országban kell megfizetni a fogadó országban érvényes áfakulcsok al apján, ennek megfelelően a származási országban nulla százalékkal adózik a termék. A rendeltetési hely szerinti adózás előnye, hogy mérhetővé válnak az egyes országok áfabevételei, viszont a rendszer jelentős adminisztrációt igényel. A következő költségvet ési tervezési időszak végén, 2007ben hatályba lépő végleges áfa rendszerének alapelve azt mondja ki, hogy az EUn belül lévő összes ügyletet úgy kell adóztatni, mintha azokat egyetlen tagállamban hajtották volna végre. Ez azt jelenti, hogy meg fog szűnni a közösségen belüli ügyletek megkülönböztetése, és be fogják vezetni az úgynevezett származási ország elvét, ami lehetővé teszi, hogy az adóalany nyilvántartása egy helyen történjen. Egyes gazdasági szereplők által az EUban végzett értékesítéseket egy hel yen, a származási ország adószabályai szerint fogják adóztatni. Ha ez a rendszer megvalósul, akkor az áfabevételek egyetlen pénzalapba fognak befolyni, és egységesen elfogadott vetítési kulcsok alapján kerül majd sor a bevételek szétosztására. Az áfa szárm azási ország szerinti rendszere csak akkor nem jár piactorzító hatással, ha a tagországok áfarendszerében csak csekély különbségek vannak. Ha ez a kritérium nem teljesül, akkor versenyelőnyhöz jutnak az alacsony áfakulcsokat érvényben tartó országokban bej egyzett, végső felhasználásra termelő vállalatok. Ez azért következne be, mert az adott vállalat ugyanolyan alacsony áfatartalommal értékesíthetne bármely EUtagállamban, tehát a rárakódott költségek a termelésben lényegesen alacsonyabbak lesznek. A szárma zási ország elvének
