Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 23 (134. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter:
1514 Vajon igaza lehete Kofi Annannak, az ENSZ főtitkárának, aki ezt nyilatkozta: “Nem tudom, a háború mely részvevői szülték a terrorizmust, de egy éve Irakban még nem volt terrorizmus, most viszont terjed.” Vagy esetleg Romano Prodinak, az Európai Bizottság elnökének kellene hinnünk, aki szerint az iraki háború nem segítette a terrorizmus elleni harcot? Tisztelt Kormányzat! Úgy vélem, ezek azok a súlyos kérdések, amelyeken sürgősen el kellene gondolkodniuk, és nem azon rágódni, hogy a minap lefülelt két, hami s útlevéllel érkező arabot esetleg milyen szálak köthetik bizonyos szervezetekhez; mint ahogy az sem nyugtathat meg sokakat, hogy a rendőri jelenlétet a köztereken és pályaudvarokon napi 50 millió forintért megkettőzték. Tisztelt Képviselőtársaim! Jönni va gy maradni? - ez itt a kérdés. Az MDF önmaga számára már megadta a választ: haladéktalanul hazajönni. Nem lehetünk részesei egy olyan akciónak, amelynek nyomán Irakban nap mint nap civilek és katonák tucatjai halnak meg, amelynek következményeként aztán Ma dridban ártatlan emberek százai robbannak föl, és amely Izraelt helikopterről kilőtt rakétás kivégzésre bátoríthatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kormány nevében Juhász miniszter úr válaszol. JUHÁSZ FE RENC honvédelmi miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány teljesen természetesen megfontolta már korábban is azt a felvetést, amelyet a Magyar Demokrata Fórum tett. Megfontolhatta ezt, hiszen a parlament honvédelm i bizottsága is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a nagy többség úgy javasolta, hogy a kormánynak nincs teendője, hiszen a parlament többsége és a parlament többségét reprezentáló képviselők azt az álláspontot fogalmazták meg, hogy nincs olyan új ok, ninc s olyan új információ, amelynek alapján a korábbi döntésünket, nevezetesen azt, hogy ez év december 31éig Irakban szerepet vállalunk, felülvizsgáljuk. De ha képviselő úr szófordulataival élhetek, akkor tisztelettel szeretném kérdezni: igaze, hogy egy nem zetnek, egy országnak a legnemesebb ambíciója az lehet, hogy békében éljen maga is, és hogy másutt is béke lehessen? Igen, igaz. Igaze, hogy ehhez nem elég magunkra rácsukni az ajtót, és abban reménykedni, hogy soha nem ér el bennünket semmiféle támadás? Igen, igaz. Igaze, hogy Balin, Pakisztánban és másutt, ahol terrortámadás volt, még híre nem volt annak, hogy Irakban részt vegyenek katonai akcióban, a terrortámadás mégis bekövetkezett? Igen, igaz. Igaze, hogy a madridi választásokra készülő baloldal m ég a választások előtt már azt az álláspontot fejtette ki, függetlenül mindenféle terrortámadástól, hogy nem látják szívesen a spanyol katonákat Irakban? Igen, igaz. Igaze tehát, hogy a spanyol visszahívás és a terrorcselekmény között nincs közvetlen össz efüggés? Igen, igaz. Igaze, hogy Szaddám Huszeinnek volt tömegpusztító fegyvere, amelyet a kurdok ellen bevetett? Igen, képviselő úr, igaz. Igaze, hogy több százezer áldozata volt annak a rezsimnek? Igen, képviselő úr, igaz. Igaze, hogy tizennyolc nemze t részt vesz ma is ebben a katonai akcióban, felelősségük tudatában, és eredményesen? Igen, álláspontunk szerint igaz. Igaze, hogy a Magyar Köztársaság, köztük a Magyar Demokrata Fórum is jó néven vette a hasonló típusú segítséget akkor, amikor Boszniáról , Koszovóról, egyáltalán a délszláv térségről volt szó? Igen, képviselő úr, igaz. Igaze, hogy Antall József emlékét nem csak úgy lehet ápolni, hogy a festéket lemossuk az arcáról egy durva köztéri sérelem után, hanem úgy is, hogy azt a szellemiséget, amel y az ország
