Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - A kormány által 2004. február 11-én bejelentett, az M5-ös autópálya megvásárlásával és továbbépítésével kapcsolatos kormánydöntés körülményeinek és az ez alapján az AKA Rt.-vel megkötni tervezett szerződések várható következményeinek kivizsgálására or... - ELNÖK (Harrach Péter): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
1406 Köszönöm szépen. Először is szeretném megköszönni Fónagy képviselő úrnak, hogy a mondanivalóm egy meghatározott részével egyetértett. Szóba hozta viszont a Postabankot, ebben aztán van vi tatkoznivalónk. Ugyanis pont ön volt az a miniszter, akinek a működési ideje alatt olyan bonyolultan sikerült a Postabankot elhelyezni a gazdasági szerkezetben, hogy az a posta tulajdonába került, és azok számára, akik szerették volna ezt egyáltalán megism erni, egy nagyon bonyolult konstrukciót hoztak létre. Nyilvánvaló, hogy ily módon a Postabank értékesítése is meglehetősen sajátságos módon következhetett be, nem a megszokott módon, hogy az ÁPV Rt. a tulajdonában lévő vagyont értékesíti, hanem megbízottké nt értékesítette. De más szempontból is furcsa az ön postabankos felvetése, amikor a pénzek címkézéséről van szó, mert az a kérdés, hogy mennyit lehetett megcímkézni. Majdnem értékesítették olyan 33 milliárd forintért. Ha akkor megvette volna egy meghatáro zott bank - nem mondom a nevét , talán el is adták volna. Most több mint 60 milliárd forinttal drágábban sikerült eladni, amiért gratuláció illeti a jelenlegi kormányzatot. Szerencsére az önök tranzakciója akkor nem sikerült. Nyilván azt is elhiszik, hogy ezt a több mint 60 milliárd forintot senki nem pakolta be a táskájába és vitte haza. Nyilvánvaló, hogy ez a Kincstár bevételét képezi. S hogy milyen technikával? Természetesen a számviteli törvénynek megfelelő technikával került a Kincstárba. Ha tehát ezt elismerjük, akkor teljesen értelmetlenné válik az a kérdés, hogy a Postabankból származó bevételt megfestettüke, és azt adtuke oda az M5ös autópálya kivásárlásakor, vagy nem festettük meg, és más, meg nem festett pénzekből vásároltuk meg. Értelmetlen e z a kérdés, képviselő úr, és kérem, hogy ezt is fogadja el. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Márton Attila következik. MÁRTON ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Önöknek két éve kellene kormányozniuk. Önöknek két é ve kellene olyan törvényeket alkotniuk, amelyekről úgy gondolják, hogy jól lehet velük kormányozni az országot, és ha valamilyen, akár privatizációs tranzakciót szeretnének lebonyolítani, akkor annak megfelelő törvényeket kell alkotniuk. Innentől kezdve ne m igazán ér visszamutogatni, hogy merthogy annak idején mik voltak. Volt két évük arra, hogy ha a Postabankot el akarták adni, akkor ahhoz a megfelelő törvényi környezetet megalkossák. Az, hogy ez így sikerült? Hát istenem, így sikerült. Egyébként pedig - ahogy Fónagy képviselőtársam is említette - tényleg Medgyessy Péter miniszterelnök úr mondta azt, hogy a Postabankból származó pénzt márpedig autópályavásárlásra kívánják fordítani, és a kormányszóvivő mondta azt egy sajtótájékoztatón - a sajtóból tessék visszakeresni - a neki szegezett konkrét kérdésre, hogy mi lesz ebből a pénzből, azt mondta: “jut is, marad is”. Tehát innentől kezdve az emberek feltételezhették, hogy a kormány 100 milliárdnál sokkal olcsóbban fogja megoldani az M5ös kivásárlását, hisze n a “jut is, marad is” azt jelenti, hogy ez kevesebbe kerül. (18.30) S innentől jön a kérdés, amit - megint csak azt mondom - két hónap alatt nem lehet tisztességesen, a szerződéseket is megismerve végigvizsgálni, hogy például miért volt jó az, hogy az áll am csak 40 százalékot vásárolt ki ebből a cégből. Vajon lehetett volnae más technika is arra, hogy ezt az autópályát, az M5öst a matricás rendszerbe bevonják? Vagy volte más ajánlat? Voltake más pénzügyi konstrukciók? Ezeket mindmind végig kell számol gatni, szakértői anyagok kellenek hozzá. Innentől kezdve az, ami Göndör képviselő úr javaslatában szerepel, a két hónap, lássuk be, nem elegendő idő. Arra elegendő, hogy itt szépen el lehessen meszelni dolgokat és problémákat, és lényegi kérdésekről ne leh essen beszélni.
