Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a települési önkormányzatok többcélú kistérségi tá... - ELNÖK (Harrach Péter): - IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1311 A gazdasági bizottság többségi véleményét alkot ók szerint az 1990ben az Országgyűlés által megalkotott 1990. évi LXV. törvény alapján az egy település, egy önkormányzat elvén kiépült önkormányzati rendszer további lehetőségei kimerültek. (11.10) Különösen a kistérséggel bíró térségekben - és Balsay ké pviselő úr mondta is, a 3200 önkormányzat közül közel kétezernek a lélekszáma nem haladja meg az ezer főt - a települések nem képesek önállóan valamennyi közszolgáltatás megfelelő színvonalú ellátására. Mindezek mellett sürgető és időszerű a törvények módo sításával és egy új törvény megalkotásával egy hatékonyabb rendszer lehetőségeit biztosítani úgy, hogy az önkormányzati törvény alapértékei ne sérüljenek; és erre szeretném a hangsúlyt tenni, a többségi véleményt alkotók is erre tették a hangsúlyt. A kormá ny e törvényjavaslatokban a magyar hagyományokat és az 1990ben kialakított önkormányzati rendszer értékeit tiszteletben tartja. A szabad társulás elvét megőrzi, a kötelező feladatok ellátására meghatározott körben többcélú kistérségi társulás kötelező meg alakítására tesz javaslatot, és ezt a gazdasági bizottság többségi véleményét alkotók helyeslik és támogatják. Fontos közérdek, hogy az önkormányzati együttműködés erősítése révén mindenki a helyben nem biztosítható közszolgáltatásokhoz növekvő színvonalon jusson hozzá, azokat elérhesse, és hogy a feladatellátásban meglevő színvonalkülönbségek csökkenjenek. A többségi véleményt alkotók szerint az európai uniós belépésünket követően felértékelődik az együttműködés, a partnerség, a nagyobb programok tervezése és megvalósítása. A törvényjavaslatok elfogadása esetén ez a folyamat felgyorsulhat és hatékonyabbá válhat. Olcsóbbá teheti a közigazgatást, karcsúbbá teheti az állami és önkormányzati szervezeteket, és sikere esetén a továbblépés lehetőségét is megteremt heti. Mindezek alapján a gazdasági bizottság azt ajánlja az Országgyűlésnek, hogy a három törvényjavaslatot vitassa meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kisebbségi véleményt Ivanics István képviseli. IVANICS ISTVÁN , a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A gazdasági bizottságban valóban érdemi, szakmai vita folyt arról, hogy hogyan is működjön ez az önkormányzati törvény. Engem kicsit szíven ütött a miniszter asszony expozéja, amikor azt hangsúlyozta, hogy rendszerváltó törvényeink történelmi hivatást töltöttek be, tehát kvázi már múlt időben beszélt erről a törvényről, és hozzátett egy olyan ellentmondást, ami rávilágít a dolgok lényegére, hogy az új szintek kialakítása révén a hatékonyságot fogjuk javítani. Ez a bürokráciát és a közigazgatást, ennek törvényszerűségeit ismerve elég nehezen elképzelhető, különösen akkor, ha azt is hozzátesszük, ami a bizottsági vitában számo s esetben felmerült, hogy a területrendezési törvénnyel és a többi hozzá kapcsolódó igazgatási szinttel valóban nincs összecsiszolva ez a javaslat. Ezt úgy fogalmazta meg a bizottságba a minisztérium részéről delegált előadó, hogy ezt majd menet közben hoz zá lehet igazítani, mert ha a társulások kötelező jelleggel jönnek létre, akkor nincs szükség kistérségi területfejlesztési tanácsok felállítására, és majd a parlamenti szakaszban összehozzuk ezt a kérdést. Hát körülbelül ilyen ez az egész törvény, hogy ma jd valahogy összehozzuk. Komolytalan, felelőtlen, az alapvető európai értékekkel nem számol, sehol nincs megemlítve az az önkormányzati alapdefiníció, hogy szubszidiaritás, ami egyben a szabadság kérdését is fölveti. A kölcsönös kisegítés gondolata nem mer ül föl. Egyszerű a megoldás: amelyik nem tudja ellátni a feladatát, elvonjuk a forrást, és beintegráljuk egy kötelező társulásba. Abszolút módon a szabadság, a demokrácia megtiprása ez a megközelítés. Szerintem - és ez a bizottsági vitában többször elhangz ott , ha a kormány így közelíti meg ezt a kérdést, akkor nem szabad, hogy foglalkozzon vele, és ha nem képes ennek a feladatnak a megoldására, akkor föl kell hagyni vele, és másra bízni ezt a kérdést.
