Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Személyi ügy: - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DEMETER ERVIN (Fidesz):
121 Hozzászólásra következik Demeter Ervin úr, a Fidesz képviselője. DEMETER ERVIN (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bortörvény tárgyalása során termé szetesen nagyon sok olyan kérdés vetődött fel, amely nem konkrétan az előttünk lévő törvényjavaslat szabályozási keretébe tartozik, sokan mégis úgy ítélték - s én magam is úgy ítélem - meg, hogy azokat itt érdemes felvetni ahhoz, hogy ezt a témát komplexen tudjuk nézni. Engedjék meg, hogy előtte néhány szóban én is ezekkel a kérdésekkel foglalkozzam, majd utána a bortörvényről, az előttünk fekvő javaslatról ejtsek néhány szót. A legtöbbet felvetett és vitatott kérdés a jövedéki törvénynek az a módosítása, a mely mindennapi standolást tesz kötelezővé ez év augusztus 1jétől, ha jól emlékszem. Az előtörténetekről mindenkinek érdemes tudni, hogy ez a javaslat egyszer már megszületett, és egyszer már meg is bukott. Az Orbánkormány idején az Országgyűlés egyszer már elfogadta a jövedéki törvény ilyen jellegű módosítását, majd belátva a hibáját, azt visszavonta. Azt javaslom önöknek is, hogy lássák be a hibát, tanuljanak az Orbánkormánytól, és vonják vissza ezt a javaslatot, mert szándékait tekintve értelmetlen. N em a borhamisítás elleni küzdelmet szolgálja, nem tudnak értelmes célt megjelölni mögötte, fölösleges és értelmetlen. Néhány szót a többi területről: az egyik kormánypárti képviselő vetette fel, de én magam is úgy gondolom, hogy a hegyközségi törvény újrag ondolásra szorul. Ahhoz, hogy a borigazgatásról érdemben tudjunk beszélni, megkerülhetetlen lesz a hegyközségi törvény problémáinak a kezelése, lehet, hogy nem ebben a törvényben, hanem egy későbbi időpontban. De két kérdésnek mindenki előtt világosnak kel l lennie - ami gyenge pontjának mutatkozik , az egyik a felvetett szavazati arányok kérdése, a másik pedig a hegybíró státusa, aki azoktól függ, akiket ellenőriz. Ez tehát nehezen kezelhető helyzet. Megoldásként több minden kínálkozik. A cukorforgalmazás is a borhamisításhoz kapcsolódik. Ez olyan kérdés, ami magánál a borhamisításnál is a végrehajtásnak, az ellenőrzésnek egy szigorúbb, határozottabb megnyilvánulását követelné meg. Bár vannak eredményei a vám- és pénzügyőrségnek, érdemes arról is szót válta ni. Tény és való, hogy egy normális helyen termett szőlőhöz - mondjuk meg őszintén - nem kell cukrot tenni. Az egy teljesen másik pálya, amikor cukorból próbálnak meg valamilyen alkoholos folyadékot készíteni, ezt ne nevezzük bornak. Az a két cukorfoknöve lési lehetőség pedig, amit a bortörvény jelenleg megenged, rendkívül toleráns dolog, ennél egy grammal sem szabad többet megengedni. Véleményem szerint még ennyit sem, de legyünk toleránsak, legyen ez a két gramm, de ennél egy dekával sem többet. Ha a cuko rforgalmi adatokat tekintjük, az ország aranyháromszögnek nevezett részében nem ilyen mennyiségekről van szó, bár mentségükre legyen mondva, más helyen is tapasztaltam már, hogy kedvet kaptak nagy mennyiségű cukorfelhasználásra, ahol mellesleg még szőlőt i s termeltek. De a megoldandó és fontos feladatok közé tartozik az is, hogy Szlovákiával kössünk megállapodást a “tokaji” név használatáról is, amit Hörcsik Richárd említett, vagy ide kapcsolódik mint megoldandó feladat a Tokaj Kereskedőház Rt. privatizáció ja. Ehhez szorosan kapcsolódik a kutatóintézeti háttér kérdésköre. Ezt a feladatot úgymond elvégzi ma TokajHegyalján a kereskedőház, de ha privatizálásra kerül, akkor még remény se lesz arra, hogy úgy elvégezze, mint most, és azt érdemes tudni, hogy már m ost sem elegendő. Hasonlóképpen gondolom én is, mint ahogy Lasztovicza Jenő mondotta, hogy érdemes lenne okosan, megfontoltan és céltudatosan a bormarketingre, a közösségi marketingre is fordítani, és pontosan azokban a körökben, azokban a minőségi szegmen sekben, amire államtitkár úr utalt, a csúcsminőségben, mert ezek a legmarketingköltségigényesebb termékek. Az, hogy a világon mindenki tudja, melyik a jó bor, nagyon komoly befektetést igényel, erre a franciák igen jó példával tudnak szolgálni.
