Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - A kormány által 2004. február 11-én bejelentett, az M5-ös autópálya megvásárlásával és továbbépítésével kapcsolatos kormánydöntés körülményeinek és az ez alapján az AKA Rt.-vel megkötni tervezett szerződések várható következményeinek kivizsgálására or... - ELNÖK (Harrach Péter): - MÁRTON ATTILA (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1140 ennek nem sok realitása van. Akkor felvetődött az, hogy a jelenleg már meglévő autópályákat is valamilyen módon be kellene vonni az általuk 800 kilométeres keretnek tekintett számba. Mivel itt voltak állami tulajdonban lévő meglévő autópályák, és volt az M5ös autópálya, így célszerűnek mutatkozott részükről, hogy az ígéretek között az is szerepeljen, hogy az M5ös au tópálya is a matricás rendszerbe fog kerülni. A kormánynak azt a szándékát kezdettől fogva üdvözöltük, hogy az M5ös autópálya is matricás lesz, hiszen ma Magyarországon - és ez még a jelen pillanatban is így van - az M5ös autópálya szinte a megfizethetet lenségig drága, ezt mutatják egyébként a forgalmi adatok is. Hosszú tétovázás után a kormány, illetve a miniszterelnök úr végül is bejelentette, hogy a kormány meg kívánja vásárolni a jelenlegi tulajdonosaitól az M5ös autópályát, és egy elég kemény, határ ozott időpontot mint határidőt is megszabott Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter úrnak, ami érdekes módon furcsa helyzetet eredményezett. Ennek a miniszterelnöki határidőnek az eredményeképpen a közvéleményben is, és így teljesen egyértelmű, hogy az M5ös autópálya tulajdonosaiban is, olyan érzés lehetett úrrá, hogy kérem szépen, itt az állam minden körülmények között, ha törik, ha szakad, kerül, amibe kerül, meg akarja vásárolni az M5ös autópályát. Akkor még arról volt szó, hogy az M5ös aut ópálya, illetve az AKA Rt. résztulajdona teljes egészében kivásárlásra fog kerülni. A határidő elég szűkös volt, és ha valaki emlékszik még erre az időre, bizony voltak olyan miniszterelnöki nyilatkozatok, amelyek helyenként szinte fenyegetőleg hatottak a miniszter úrra, emlegetve itt a miniszteri széket és más egyéb retorziókat is, ami igencsak furcsa, ha valaki valóban az állam érdekeit szeretné képviselni, illetve jó tárgyalási pozíciókat szeretne elfoglalni. Időközben, ahogyan teltmúlt az idő, a különb öző médiumokban egymástól eltérő gazdasági konstrukciók, pénzügyi konstrukciók láttak napvilágot, de talán azt lehet mondani, hogy az igazán első helyre és reflektorfénybe kerülő konstrukció végig az M5ös autópálya teljes állami kivásárlása volt, legalább is a közvéleményben és a lapokban ezek a részinformációk jelentek meg. Ha emlékeznek rá, tisztelt képviselőtársam, mi már annak idején kezdeményeztük, különösen a gazdasági bizottságban, hogy szeretnénk tájékoztatást kapni a miniszter úrtól arra vonatkozóa n, hogyan is állnak a tárgyalások. Akkor azt a választ kaptuk, hogy ez nem időszerű, hiszen a kormány és a tárgyaló delegáció nem kívánja a saját pozícióit rontani, ami azért is volt érdekes - még egyszer szeretném mondani , mert a miniszterelnök úr igenc sak kemény feltételeket szabott, szinte fenyegetőzött miniszterének, ha január végéig nem születik meg a kivásárlásról szóló megállapodás. Azután, azt hiszem, mindenkiben nagy megdöbbenést keltett, amikor bejelentették, hogy kérem szépen, megvan a megállap odás az AKA Rt. 40 százalékáról, tehát a kisebbségi tulajdonrész kivásárlásáról. Mindazok a számadatok, amelyek nyilvánosságra kerültek, azt hiszem, mindenkiben méltán keltettek megdöbbenést, hiszen olyan hosszú távú kötelezettségvállalásról és olyan össze gekről szóltak ezek a híradások, amelyek először szinte teljesen hihetetlennek tűntek. Nos, ezután ismételten kezdeményeztük Csillag miniszter úr meghallgatását a gazdasági bizottságban - ott Gaál Gyula államtitkár úr vett részt , kaptunk válaszokat bizon yos kérdésekre, de nagyon sok részlet továbbra is tisztázatlan maradt. Számunkra ez azért is furcsa volt, hiszen akkor már, legalábbis a miniszteri és a kormányfői bejelentés alapján, megszületett a megállapodás, tehát akkor már nem igazán lehettek olyan k örülmények, amelyekről az országgyűlési képviselők és az adófizetők is ne kaphattak volna tájékoztatást, hiszen itt közpénzekről, súlyos százmilliárdokról volt szó. Azért is lettünk volna kíváncsiak egy korrekt és részletes tájékoztatásra, hiszen a sajtóba n megjelent információk alapján több ajánlat közül is választhatott volna a kormány, több szempontot is mérlegelhetett volna. A rendelkezésre álló információk alapján idáig úgy tűnik, hogy szinte a legdrágább, a legköltségesebb megoldást választotta, és a legkevésbé sem az adófizetők pénzével való takarékoskodás vezérelte a kormányt. Ezért azután a képviselői önálló indítványomban, amely a vizsgálóbizottság felállításáról szól, jó néhány, konkrétan tizenkilenc kérdés van megfogalmazva. Ha
