Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - Jelentés a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról, valamint a jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javasla... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1117 nyilatkozatot kibocsátók a szabad droghasználat és a drogfog yasztás büntetlenségének elérése mellett törtek lándzsát. (16.10) A drogfogyasztás teljes büntetlenségét követelők véleményüket azzal indokolták, hogy ők a megelőzést tartják fontosnak, s nem a drogfogyasztók büntetését. Ez a nézet véleményem szerint a bün tetőjog eddigi szemléletének radikális megkérdőjelezését is jelentheti, hiszen a büntetések magától értetődő célja, sőt olykor erőteljesebb célja is lehet a megelőzés és a bűnelkövetésre csábító alkalmak semlegesítése. Éppen a megelőzés eszközeit gyengítet te az elmúlt években a drogfogyasztást korábban büntető jogszabályok eltörlése vagy fellazítása. Gyakran hallható érv, hogy a korábbi szigorú szabályok alapján lényegében alig ítéltek el néhány személyt, azaz nem volt jelentősége ezeknek a büntető intézked éseknek. Nos, éppen ez az a hibás szemlélet, amivel magam sem értek egyet, hiszen ha a korábbi jogszabályok jól szolgálták a bűnmegelőzést, volt elrettentő erejük is, akkor semmilyen következtetést nem lehet levonni a büntetőjogi hálón fennakadtak csekély számából. Ezen logika alapján akár meg lehetne szüntetni a rablógyilkosságért járó büntetést is, ha valamely évben éppen nem volt ilyen jellegű bűncselekmény. Tisztelt Ház! A jelentés azt állítja, hogy a korábbi büntető jellegű intézkedéseket azért kellett enyhíteni, mert nem volt semmiféle elrettentő erejük. Idézem az indoklást: “A változást követő statisztikai adatok és készített felmérések is azt mutatják, hogy a kábítószereket kipróbálók, valamint az e tárgykörben regisztrált bűncselekmény, illetve elk övetői szám továbbra is növekedést mutat.” Ha fellapozzuk a hivatalos statisztikai adatokat, akkor a jelentés állításaival szembenálló adatokat találhatunk. Például azt az adatot, hogy az egészségügyi hatóságok látókörébe első ízben került betegek száma '9 9ben 5770 volt, 2002ben, kedves Gusztos Péter képviselő úr, 4717. A hivatalos adatok szerint tehát lényegesen gyengült a kábítószert élvezők táborának az utánpótlása. Egy adat nem adat, mondhatná bárki, aki védelmezni kívánja a korábbi szigorú drogellene s intézkedések feloldását. Hadd említsek tehát egy másik adatot, a kezelésen megjelent drogbetegek számát: összesen 2000ben 12 789, 2002ben egy kissé kevesebb, 12 777 kábítószeres beteggel foglalkoztak az egészségügyi hatóságok. Itt már nem volt olyan lá tványos eredmény, nem volt olyan mértékű esetszámcsökkenés, mint az első ízben megjelenő betegek körében, de az adatok mindenképpen cáfolják a jelentésnek azt az állítását, hogy ebben az időszakban a kábítószert használók száma töretlenül növekedett volna. 2003ra nézve már elfogadom a növekedés lehetőségét, de ez a növekedés már a korábbi szigorú büntetési tételek eltörlése után jelentkező új tendencia is lehet. Tisztelt Ház! Hiányérzetem volt a jelentés tanulmányozása során amiatt is, hogy a hatóságok nem veszik fel a küzdelmet a drogfogyasztás érdekében fellépő mozgalmak és gyanús társadalmi szervezetek ellen. Mit ér egy kormányprogram, ha annak több felelőse az úgynevezett puha drogok legális fogyaszthatóságát propagálja? Itt a média felelőssége is óriás i, hiszen volt tavaly Budapesten egy olyan drogpárti felvonulás, ahol a média a drogbárók ellen fellépőket festette le szélsőségesnek, és nem a drogdílereket pártolók gyülekezetét. Vajon hogyan fogták fel a szerepüket a médiapanaszbizottságokban a kormány pártok által delegált személyek, ha nem ennek a drogellenes nemzeti stratégiának a szellemében döntöttek? Ezzel az esettel is érzékeltetni kívántam, hogy bizony a kormány drogpolitikáját mennyire kettős természetűnek érzi a közvélemény, még akkor is, ha it t, a teremben jó szándékot képviselők ülnek - de tudjuk, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Hadd említsek még egy problémát, mégpedig az uniós csatlakozást követő vámhatárok megszüntetését: ami eddig fennakadhatott a határon, az május 1je után már szabadon beáramolhat az országba. A jelentés ugyan röviden kitér arra, hogy “hét régióban tevékenykedő határrendészeti mobil ellenőrző csoportokat hoznak létre, amelyekben kiképzett kábítószerfelderítők is helyet kapnak”, véleményem szerint elhamarkodott volt a nagymértékű létszámleépítés a vám- és
