Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár:
1077 amit önö k használnak, hogy semmilyen körülmények között nem fenyegeti az országot semmilyen kockázat. Nem tudom, önök ezt kitől hallották, soha ilyet senki nem állított. Felelős ember ilyet nem állíthat! Az önök dokumentumaiban is ugyanolyan szövegek, ugyanolyan m egfogalmazások találhatók - fogok belőlük idézni , mint amilyeneket mi használunk, és nagyon mélyen egyetértek Keleti úrral abban, hogy alapvető kérdésekben egyetértés van közöttünk. Másrészt az egész vitát hallgatva olyan érzésem volt, mintha egy megismé telt általános vitán ülnék. Néhanéha alibiként elhangzott, hogy ilyen és olyan módosító javaslatról beszélünk, de önök nagy elméleti fejtegetésekről tettek itt tanúbizonyságot, bár néhány kijelentésükkel kapcsolatban kicsit túlzó az, hogy elméleti lenne. Még egyszer szeretnék arra utalni, ami Simicskó úr elmondott, hogy a honvédség ezen lépések következetes végrehajtása mellett fejlődni fog, tisztelt képviselőtársaim. Magasabb készenlétűek lesznek az egységeink, korszerű képességekkel és technikával fognak rendelkezni, magasabb szintre emelkedik a kiképzettségük, a katonák egyéni felkészültsége és felszerelése javulni fog, az összekovácsoltságuk, az együttműködési képességük egymással is és a szövetségesekkel is nagyságrendekkel jobb lesz, mint korábban. Ne m beszélve arról, hogy hivatásos, a feladatot önként vállaló emberekből fog állni, akiknek lesz lehetőségük, idejük és elszántságuk arra, hogy ezeket a képességeket magas szintre fejlesszék. Még egy dologra szeretnék kitérni. Elnézésüket kérem, hogy látszó lag ilyen mellékes dologgal foglalkozom, de ha egyszer elhangzik valami a plenáris ülésen, úgy gondolom, hogy erre célszerű reagálni. Ez pedig Nyitray úrnak az a megjegyzése, hogy a szerény részvétel a Házban annak köszönhető, hogy nem megfelelő a szelleme ennek az előterjesztésnek. Ha ennél látványosabb és ordenárébb csúsztatást a mai napon valaki hallott itt a Házban, jelentkezzen, uraim! Ugyanis semmivel nem vagyunk se többen, se kevesebben, mint ahogy az szokásos ebben a Házban. Azok a képviselők vannak itt, akik vagy itt maradtak az előző napirendi pontról, vagy ehhez kívánnak hozzászólni, vagy várják, hogy végre a következő napirendi pont vitája mikor kerül sorra. Ez is jó példa arra, tisztelt barátaim, hogy önök csúsztatnak, mellébeszélnek, és nyilván való ferdítésekkel próbálnak operálni a nyilvánosság előtt. Volt egy nagyon fontos olyan fejtegetés, ami viszont érdemi vitára méltó, úgy gondolom. Hiszen egyértelműen arról szól visszavisszatérően, hogy önök nemzetközi jogi értelemben véletlenül sincsene k tisztában azzal, hogy Magyarország milyen helyzetben van, milyen lehetőségei, milyen kötelezettségei vannak; mi adódik a NATOtagságunkból nemzetközi jogi értelemben és egyéb következményeiben. Önök itt most jó néhányan amellett érveltek újra, hogy miért írjuk azt, hogy csak szövetségben. A “csak” nincs a szövegben, tisztelt képviselőtársaim, ez megint egy olyan behallás vagy beolvasás, amivel önök elferdíteni kívánják ezt a szöveget. Szó sincs ilyesmiről! Szeretném a hűség kedvéért pontosan fölolvasni: “ A hazai területen végrehajtásra kerülő feladatok során az ország fegyveres védelmére a szövetséges erőkkel együttműködve valamennyi katonai képességével…” – és úgy kezdődött, hogy legyen képes a Magyar Honvédség. Szó sincs arról, mint amit önök mondanak, h ogy mi lemondanánk az önálló védelemről, hanem egyértelműen arról van szó, hogy nincs lehetőség és nincs is szükség önálló védelemre. Ezt pedig szeretném néhány dokumentum idézésével bizonyítani. Az első ilyen dokumentum az 1998. december 29én született o rszággyűlési határozat. Ebben az áll (Irataiból olvassa.) : “A Magyar Köztársaság biztonságát két alapvető pillérre építi; egyfelől: nemzeti önerejére, másfelől az euroatlanti integrációra és a nemzetközi együttműködésre.” Egy másik mondat: “A Magyar Köztá rsaság a biztonságát a leghatékonyabban a kollektív védelem elvére épülő Északatlanti Szerződés Szervezetének - a továbbiakban szövetség - tagjaként tarthatja fenn.” A következő: “A Magyar Köztársaság honvédelmi politikája a szövetség, az együttműködés, a visszatartás és a védelem egységén és egymásra épülésén alapul.”
