Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár:
1078 Azt hiszem, ez teljesen világosan megfogalmazza, képviselőtársaim, hogy itt egységről van szó. Nem arról van szó, hogy külön kell gondoskodni és gondolkodni az ország védelméről önállóan, és ha majd a sors úgy hozza, hogy arra szükség lesz, akkor majd a szövetség keretén belül, hiszen azt pontosan tudniuk kell, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy mi aláírtuk az északatlanti szerződést, Magyarország számára nem létezik csak az ország számár a megjelenő fenyegetés. Ha ilyet önök elméletileg fölállítanak, hogy majd egyszer a szerbek újra jönnek, mint a második világháborúban, akkor már ennek a veszélye - amikor ezt fölismerjük, már akkor - is az egész szövetség ellen irányuló támadás veszélyé nek minősül. Ha megvalósul bármilyen ilyen támadás, az a szövetség egésze elleni támadás, és természetesen ilyenkor az északatlanti szerződésben foglaltak működnek, életbe lépnek, hiszen azért léptünk be a NATOba, hogy gondoskodjunk az ország védelméről, hogy könnyítsük azt. (13.10) Nekem végig az az érzésem, hogy önök megragadtak a '93as helyzetnél, amikor az akkori biztonságpolitikai fejtegetésekből az “egyedül vagyunk” valós érzése sugárzott, és akkoriban volt szokásos a körkörös védelemről beszélni. Ezen az időn már régesrég túl vagyunk, tisztelt képviselőtársaim. Nincs arra szükség, hogy Magyarország önállóan a világtól, a szövetségesektől elszigetelve gondolkodjon a védelméről. De hátha önökre jobban hat egy másik dokumentum; szeretném az önök korm ányának 2002. május 6án, az utolsó napjaiban jóváhagyott, a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról szóló határozatát idézni néhány érzékletes ponton. “Magyarországnak az Északatlanti Szerződés Szervezetéhez való csatlakozásával és az Európa i Unióba történő integrálódásával minőségileg új szintre emelkedik az ország biztonsága.” Egy másik mondat: “Olyan közösségeknek lett a tagja, amelyekben a tagországok értékrendje azonos, és ennek az értékrendnek a megvédéséért készek és képesek egymást se gíteni.” Egy újabb gondolat: “A NATO kiemelt szerepet játszik Európa és annak közvetlen környezete biztonságának megőrzésében, és továbbra is a transzatlanti dialógus első számú fóruma marad.” És most figyeljenek, kedves barátaim! “A NATO az egyetlen olyan szervezet, amely az elrettentésen és a védelem képességén keresztül hatékonyan képes garantálni a tagállamok katonai biztonságát és védelmét.” Tudnék még jó pár hasonló és az összefüggéseket világosan megmutató idézetet előhozni az önök dokumentumából, de azért nem teszem, mert úgy gondolom, hogy ez is világos, egyértelmű, és arról is árulkodik, hogy önök nem sajátították el a saját frakciójuknak, a saját volt kormányuknak a törekvését sem, és úgy látom, hogy önök azt is opponálják, amiben egyébként korább an már nagyon nagy nemzeti konszenzus volt, egészen a rendszerváltástól kezdődően. Tehát amikor itt rajtunk kérik számon, hogy vajon miért nem teszünk látványos gesztusokat, és miért lökjük félre a nemzeti konszenzust, nekem szomorúan azt kell megállapítan om, hogy aki félrelöki ezt a konszenzust, azok éppen önök, mert elkezdenek itt ma úgy viselkedni, mintha nem is lennénk a NATO szövetségének a tagjai. És amikor Körömi úr azt mondja, hogy mi lemondunk az önálló védelemről, akkor a mondatait továbbhallgatva tökéletesen igazat adok Göndör képviselő úrnak, aki arra az ellentmondásra utalt, hogy nemhogy mi mondanánk le arról, amire az előbb utaltam, hanem Körömi úr mond le az előnyökről, ami egyébként a NATOtagsággal jár. Mi okunk lenne arra, amit ön is mondot t, hogy persze, mi vállaljuk a kötelezettségeket, amikor arra szükség lesz, egyébként pedig önállóan gondoskodunk az ország védelméről, ami nem lehetséges és nem szükséges, még egyszer szeretném hangsúlyozni. A védelmi felülvizsgálatot egy hosszú, logikus döntéselőkészítési és döntéshozatali folyamat képezte. Ebben nagyon reálisan és higgadtan értékeltük azokat a fenyegetéseket, kockázatokat, amelyek az országot érhetik. Soha nem mondtuk ki - mint ahogy az elején erre utaltam, hogy nem , itt valószínűsége kről beszéltünk, de olyan valódi politikai, geostratégiai tendenciákat értékeltünk,
