Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Személyi ügy: - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
104 százaléka szőlőkataszterben legyen - több községünk esetében már most is veszélyben forog.” Ez utóbbi mondatokat egy kisterm elői strukturáltságú borvidék hegyközségi tanácsának leveléből idéztem. Az elmondottak alapján minimálisan legalább az elvárható lenne, hogy a szakirányú végzettség bizonyos pincemérethez, bizonyos éves áruforgalmi nagyságrendhez kötődően kerüljön előírásr a. Ugyancsak a termelői jogok szűkítésével, korlátozásával találkozhatunk a törvénytervezet 32. § 4. pontjában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.) (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Kis Zoltán úr, az SZDSZ képviselője. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szőlészetről és borászatról s zóló törvény előkészítése immáron közel egy éve tart, amely szakmai fórumokon, társadalmi vitákon és nem utolsósorban az Országgyűlésben is már a harmadik hónapját éli. (20.00) Kékkői Zoltán felszólalását nagy megelégedéssel hallgattam egyébként, mert szak mailag nagyon sok olyan dolog van, amihez majd én is szeretnék csatlakozni. Egyet hiányolok: azon a fórumon, amelyet Balatonfüreden rendeztünk, és a képviselő úr mint előadó szerepelt volna, nem vett részt. Azért sajnálom - Font Sándor úrral tartottuk a fr ontot, és a mezőgazdasági bizottság elnöke, Magda Sándor ugyancsak megtisztelt bennünket , mert azok a problémák, amelyekről ön szólt, ott a borászok széles körével lettek megvitatva. Most szeretnék azokra a gondolatokra reflektálni, amelyek az ön, illetv e az ön képviseletében megjelenő véleményeket alátámasztják, és van olyan, amely ugyan az aggodalmát megjeleníti, de a megoldására vagy már most a törvényben, vagy a végrehajtási rendeletben látnak lehetőséget az illetékesek. Azt szögezzük le, hogy a Hegyk özségek Nemzeti Tanácsa ezen a fórumon úgy nyilatkozott, hogy a törvénnyel alapvető problémájuk nincs. Így nyilatkozott a Borakadémia főtitkára, aki előadást is tartott. Az összes borász részéről egyetlenegy komoly ellenvélemény volt, aminek egyébként Font úrral picit örültünk is. A forgalmazók köréből nehezményezték, hogy az Országgyűlés egy olyan törvényt fogadott el a jövedéki törvény kapcsán, amely a standolást előírja, és a bor vonatkozásában ez mint napi előírás és mint napi teendő megjelenik, borzasz tó adminisztratív terheket jelentve így a forgalmazóknak, illetve a vendéglátó egységek dolgozóinak. Mi ezt a véleményt meghallgattuk, de annyira nagyon nem hatotta meg sem Font Sándor urat, sem engem, sem Magda Sándor urat, mert hisz a standolásnak bizony os termékkörben igenis helye van. Hogy aztán ennek az egyszerűsítése vagy a gördülékenyebbé tétele mit jelent, az egy más dolog. De nem tudom elképzelni, hogy van olyan vendéglátóipari egység, ahol 150 fajta bor van egyszerre felbontva. Mert ilyenre is hi vatkoztak, hogy 150et tart. Rendben van de mindegyik fel van bontva minden este, és mind a százötvenet… - nem tudom. Egy ilyen jó helyen, ahol 150 bort tartanak, általában nem decivel szokták kérni, hanem palackkal, és az a palack már elszámolásra kerül, ha megissza a vendég, ha nem. Nyilván kifizeti, és a kifizetett bort nem illik már később kancsóba öntögetni, annak megvan a megfelelő helye, hogy hol kell tárolni. Tehát itt volt némi konfliktus, de magával a törvénnyel szemben nem. Említi a képviselő úr a fajtakiválasztásnál az Európai Unióban elismert fajták szabad telepítésének lehetőségét. Ez egy törvényi lehetőség. A döntés kinek a kezében van? A hegyközségek kezében van. A hegybíró adja ki az adott területre, hogy mit lehet ott telepíteni. Ha ők sajá t maguk… Én értem az aggályt, hogy minősítés, OMEMI s a többi, ez ad egy pluszgaranciát, de nem hiszem, hogy van olyan hegyközség, amely a saját érdekeivel szemben olyan fajták telepítésére ad neki engedélyt, ami a korábbi presztízsüket, az ott kialakított fajtákat vagy esetlegesen a piacaikat
