Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Személyi ügy: - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
103 A 2. § 14. pontja tartalmazza az ajánlott fajta, 15. pontja pedig az engedélyezett fajta meghatározást. Igaz ugyan, hogy a telepítésre engedélyezett, megyénkén t osztályba sorolt szőlőfajtákat a szőlő fajtahasznosító bizottság határozza meg, mégis a korlátlan fajtahasználat lehetősége is benne maradt a tervezetben “az EU bármely tagállamában regisztrált fajta” megjelölés által. “Az EU bármely tagállamában regiszt rált fajta” megjelölés ilyen átvétele szakmailag elfogadhatatlan, hiszen az adott területen a kipróbálás nélküli fajtaalkalmasság veszélyére talán felesleges felhívnom a figyelmet. Ezért a szőlő fajtahasznosító bizottságnak célszerűbb lenne a korábbi gyako rlatnak megfelelően az államilag elismert fajtákra támaszkodnia, legalábbis addig, amíg az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet az EU tagállamaiban regisztrált fajták termesztési értékeinek hazai kipróbálását megyénként nem végzi el. A törvénytervezet 1 7. §a egyes kiemelkedő borászati termékek - mint az egri bikavér, a szekszárdi bikavér, a tokaji borkülönlegességek és a védett termőhelyről származó borok - törvényi védelmét szolgálja. Legalábbis a 17. § első három pontja. A 4. pont viszont a megelőző p ontokban megfogalmazottakat fellazítja, mondjuk ki nyíltan, kijátszására nyújt törvényi lehetőséget a nevezett borok meghatározott termőhelyen kívüli palackozási lehetőségének engedélyezésével. Az eredetvédelem törvényi gyengítése több mint elgondolkodtató , hiszen még a laikus borászok által is ismert a bor szállításával járó értékvesztés, és akkor az egyéb megalapozott gyanúkról még nem is szóltunk. Ugyancsak az eredetvédelem gyengítése - mondjuk ki nyíltan, kijátszása - érhető tetten a tervezet 28. §ának 3. pontjában: “A bor származási bizonyítványát csak az ültetvény fekvése szerint illetékes hegyközség hegybírája, illetve hegyközségi tanács titkára adhatja ki. Ezzel egyidejűleg a szőlő származási bizonyítványát be kell vonni. A bor továbbfeldolgozása es etén új származási bizonyítványt az előző bevonásával egyidejűleg a feldolgozás helye szerint illetékes hegybíró adja ki.” Fordítsuk le hétköznapi nyelvre ennek a pontnak az értelmét! A továbbfeldolgozás és az új származási bizonyítvány által törvényesen i s ismételten 15 százalékban gyengülhetnek eredetükben a különleges minőségi borok és védett borok, vagyis a törvényes eredetrontás az első továbbfeldolgozás alkalmából már elérheti a 30 százalékot. Ugyanakkor a továbbfeldolgozás és az új származási bizonyí tvány kiállítása még csak limitálva sincs. Gondoljunk bele, mivé válhat a forgalomba hozatal idejére a különleges minőségi bor és a védett eredetű bor elvileg államilag garantált minősítése! Gyakorlatilag még meg sem jelent az eredetvédelmi szabályzat, az új törvény máris nagykaput tár az eredetvédelmet meghiúsítók számára. Talán mondanom sem kell, hogy ezek a nagykapuk a diszkriminációt sem nélkülözik, ugyanis bizonyos körök kizárólagos érdekeit szolgálják. A törvényileg beépí tett nagykapukkal egyidejűleg a kistermelői, családi, jövedelemkiegészítő borászati vállalkozásokat egyoldalúan, szakmailag indokolhatatlanul sújtó törvényi helyek kerültek az előttünk lévő tervezetbe. Hiszen mi másnak lehetne tekinteni a 31. § 2. pontjána k rendelkezését: “Árutermelő borászati tevékenységet csak legalább középfokú szakirányú végzettséggel rendelkező személy vagy ilyen alkalmazottal rendelkező vállalkozás végezhet.” Mivel az árutermelő borászati tevékenység definiálása kimaradt a törvényből, ezért értelemszerűen az árutermelő szőlőültetvényhez, vagyis minden 500 négyzetméternél nagyobb területhez kötődő borászati tevékenységre kell érteni a középfokú szakirányú végzettség követelményét. A törvénynek ez a pontja hiába van 2007. augusztus 1jei hatálybalépéshez kötve, ez a szigorú előírás a négyéves moratóriummal sem tartható, illetve hatálybalépésekor több ezer pince kényszerül borászati tevékenységének feladására. Idézek egy véleményből: “Ez természetesen magával hozza a szőlőterületek művelet lenül hagyását, ami hátrányosan hat a vidék hagyományos mezőgazdasági kultúrájára, tájképére, turizmusára, és figyelmen kívül hagyja a vidéki lakosság helyben tartására vonatkozó kormányzati és európai uniós irányvonalat. Ez a törvényi előírás hosszabb táv on a borvidék létét is veszélyezteti, mivel a borvidéki település kritériuma - az összes mezőgazdaságilag művelt terület legalább 7
