Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Személyi ügy: - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
102 bortermelő országok a saját területi és t ermékkategóriáikat igyekeznek egyszerűbben, érthetőbben és a fogyasztó számára elérhetőbben szabályozni és megfogalmazni. Míg a törvény több helyen bonyolít, addig a rendszer több helyen puhul.” A másik levélben, amit kaptam, többek között a bortörvény 29. §át kifogásolják, amelyre vonatkozóan a következő olvasható. “Teljesen felesleges az amúgy is bürokratikus borászatot tovább terhelni egy olyan ésszerűtlenséggel, amelynek nincs értelme. Kérem, hogy tiltakozásunkat a módosító javaslatok között egy esetle g felszólalásában figyelembe venni szíveskedjen.” Miután ennek a kérésnek eleget tettem, folytatom a felszólalásomat. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tömör, lényegre törő, szép megfogalmazású preambulummal kezdődik. Annyira szép, hogy érdemes idéznünk. “ Az Országgyűlés a szőlőtermesztésnek és a borgazdálkodásnak az Európai Unió jogrendszerébe illeszkedő, nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozása érdekében a következő törvényt alkotja.” Ezzel a szép, kerek mondatos preambulummal kapcsolatban csupán egyetlen probléma van, nevezetesen: hogy a benne foglalt állítás nem igaz. Ezt persze én nem merném mondani, ezért a szőlészetiborászati szakigazgatás meghatározó szervezeteinek a mezőgazdasági bizottsághoz megküldött állásfoglalásaiból idézek. (19.50) Íme az orsz ág egyik meghatározó borvidéke hegyközségi tanácsának leveléből vett idézet: “Az átdolgozást az illetékes minisztérium megtette, azonban nem egyeztetett a hegyközségi szervezetekkel. Az átdolgozott törvényjavaslat több pontban nem eléggé kidolgozott, megfo ntolt, és az egyeztetés hiánya miatt nem élvezheti a szakma széles körű támogatását.” Engedjék meg, hogy az ország egyik legnagyobb borászati részvénytársasága elnökigazgatójának a törvénytervezettel kapcsolatban írott megkereséséből is idézzek. “Amennyib en a törvénytervezet a jelenlegi formájában kerül elfogadásra, abban az esetben a szőlőbor termelőket hosszú távon jelentős hátrány és anyagi veszteség éri az európai uniós versenytársakkal szemben.” Az elhangzott idézetek után rögtön más értelmet nyer a preambulumban olvasható, az Európai Unió jogrendszerébe illeszkedő, nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozásról szóló szép megfogalmazás. Ugyanis milyen nemzeti szabályozás az, amelyről a szőlészetiborászati szakigazgatási szervezetek tanúsága szerint a sza kmai egyeztetés elmaradt? Ha tehát a szakmai egyeztetés elmaradt, akkor vonjuk le az egyértelmű következtetést: a kormány a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról egy politikai törvénytervezetet nyújtott be az Országgyűlés elé, a parlamenti többségből adó dó erőfölényére, nem pedig a szakma véleményére támaszkodva. Ennek tükrében érthetővé válnak a tervezetben lévő ellentmondások, a nem egyértelmű, jogi kibúvókat hagyó megfogalmazások. Pedig a nagy középkori bölcselő, Albertus Magnus már több mint hétszáz é vvel ezelőtt megmondta: minden érv közül a tekintélyen alapuló a leggyengébb. Úgy tűnik, ahogyan a törvény preambulumában deklarált nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozásból csupán a “nemzet” maradt ki, úgy az európai uniós jogrendszerre történő hivatkozás is sok esetben csak puszta formalitás. Hiszen mi másnak lehetne minősíteni a 2. § 1. és 2. pontjában szereplő fogalommeghatározást, amely a házikerti szőlő és az árutermelő szőlő fogalmát az 500 négyzetméter alatti és az 500 négyzetmétert meghaladó terüle t alapján határozza meg? Ugyanakkor az árutermelő borászati tevékenység mint fogalom nem is szerepel a tervezetben. Az EU jogrendszeréhez illeszkedés kapcsán a múlt századi erdélyi polihisztor, Kós Károly szavainak kellene zsinórmértékül szolgálnia, aki az t mondta, az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. Ezért is lenne szükség a törvényalkotásban a kollektív szakmai bölcsességgel, nem pedig a kormány, ki tudja, milyen önös érdekű súgóktól származó tervezetével előállni. Vegyük sorra ezeket az önö s érdekű, nem az ágazat érdekeit szolgáló törvényi helyeket, nézzük a legkirívóbb konkrétumokat!
