Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 30 (91. szám) - A kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója:
993 Egy másik garancia, amelyet ebbe a törvénybe beépítettünk, válaszolni kívánt a vállalkozási szféra egyfajta félelmére. Ez a félelem pedig abban f oglalható össze, hogy rendben van, mi most befizetünk valamit, de mi a garancia arra, hogy ezzel párhuzamosan az állami szerepvállalás nem csökken. Azt szolgálja ez a garancia, hogy a két évvel korábban befizetetthez képest nem csökkenhet az állam hozzájár ulása. Tehát amennyiben nő, és a következő években nőni fog a vállalkozási szféra befizetése - hiszen a nettó korrigált árbevétel 2 ezrelékét jelenti ez a befizetés az első évben, 2,5 ezrelékét a második évben és 3 ezrelékét a harmadik évben, és ezen a szi nten stabilizálódnak majd a befizetések , az egyben húzza magával az állami befizetéseket is. Jó, jó, mondhatja a vállalkozási szféra, ha nem is csökken az állami befizetések mértéke, hanem lépést tart egyfajta késleltetett ütemben a vállalkozói szféra be fizetéseivel, de mi a garancia arra, hogy a gazdaságnak ebből haszna lehet. A következő garancia, amit beépítettünk a törvénybe, az, hogy a gazdálkodási szféra által befizetett összegeket gazdálkodó szervezetek pályázhatják meg, és oda kell visszafordítani a pénzt. Ez egy hihetetlenül erős és fontos garancia, amit könnyű szívvel tettünk meg, hiszen ennek az alapnak az alapvető célja többek között az, hogy a tudományos élet és a gazdasági szféra kapcsolatát rövidre zárja, szorosra zárja, és a tudományos ered mények hasznosulását ezekkel a pénzügyi eszközökkel megteremtse. Tehát eleve érdekeltek vagyunk például abban, hogy olyan pályázatok szülessenek, amelyek lehetővé teszik, hogy felsőoktatási intézmények kampuszaiba betelepüljenek K+F tevékenységet folytató vállalkozások, ezáltal az oktatásra meghatározó hatást gyakorolhassanak, és az oktatás tartalmát bizonyos értelemben átalakítsák úgy, hogy a munkaerőpiachoz, a gazdaság követelményeihez valamilyen módon közelíteni tudják. (15.50) Egyéb garanciá t jelent szintén az, hogy ennek az alapnak a létrehozása valamilyen módon beilleszkedik a kutatásfejlesztés intézményrendszerének az átalakításába. Nyílt pályázati rendszer keretében történik meg ezeknek a forrásoknak az elosztása, s ezen források elosztá sa felett egy tanács, egy kutatás- és technológiapolitikai és innovációs tanács gyakorolná a felügyeletet, amely tanácsnak a tagjai nem kormányzati, nem politikafüggő, hanem a tudományból származó szakértők, illetve a gazdasági élet szereplői lennének. Lén yegében egy olyan típusú szerepet töltene be ez a tanács, mint amilyet egykor az OMFB, illetve részben valamilyen mértékben jelenleg is az OMFB, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság betölt. Ennek az alapnak a tevékenysége ugyanakkor kikerülne az alap létrehozása nyomán az oktatási tárca közvetlen hatásköréből. Nem értettünk egyet azzal a fejlesztéssel, fejlődéssel, ami az e kormányzati tevékenységet megelőző néhány évben történt, nevezetesen, hogy a kutatásfejlesztési terület relatív autonómiáját csök kentve, egy államtitkárságként inkorporálták, kebelezték be az oktatási tárca bürokráciájába a kutatásfejlesztési tevékenység irányát. Tehát ez az alap egy első lépés egy olyan változás terén, amikor is létrehozunk egy, a jelenleginél függetlenebb, autonó mabb intézményrendszert, s ez az intézményrendszer, a nemzeti kutatásfejlesztési és technológiai innovációs hivatal, lenne az, amelynek a keretében maga ez az alap ennek a tanácsnak, az előbb említett tanácsnak a felügyelete alatt működne. A kormány elfog adta már az innovációs törvény koncepcióját, amely magát az egész intézményrendszert megújítja, és ennek nyomán létrehozza azokat az elemeket 2004. január 1jéig, amelyek szükségesek ennek a megújult intézményrendszernek a működtetéséhez. Azt hiszem, nem k ell tovább ecsetelni ebben a széles körben sem ennek az alapnak a fontosságát, hiszen elég csak arra gondolni, hogy amikor híradások szólnak rendre arról, hogy külföldi vállalkozások, amelyek betelepültek hazánkba, sokszor ugyanolyan könnyen ki tudnak inne n menni, mert az a fajta munkaerő, amit igényel, könnyen helyettesíthető és adott esetben másutt is megtalálható, és a versenyfeltételek gyors változása nyomán kiszolgáltatott a magyar piac ezen a téren, a kutatásfejlesztési tevékenység lényegében olyan, mint az akác a homokon, megköti; tehát az a szellemi tőke, amelyet a kutatásfejlesztéshez kapcsolódó munkaerő jelent, nehezen helyettesíthető.
