Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 30 (91. szám) - A kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója:
992 ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előt erjesztést T/5157. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5157/12. és 46. számokon kapták kézhez a képviselők. Megadom a szót Magyar Bálint oktatási miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint húszperces időtartamban. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó. DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Nagy jelentőségű törvényjavaslatról van szó, hiszen a most tárgyalandó, a kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvény a z egyik legfontosabb eleme a kutatási és innovációs tevékenység egész intézmény- és finanszírozási rendszere megújításának. De messzebbről kell kezdeni, hogy miért is került sor ennek a törvénynek a megalkotására, miért kérjük ehhez a parlamenti pártok tám ogatását. Az Európai Unió a lisszaboni, majd később a barcelonai csúcson elhatározta, hogy Európát 2010ig a világ legversenyképesebb régiójává próbálja tenni, és a versenyképesség két alapvető pillére egyrészt a kutatás, a fejlesztés és az innováció, másr észt pedig az oktatási rendszer, a felsőoktatás. Nem véletlen, hogy létre kívánják hozni az európai kutatási és innovációs térséget, másrészt pedig az európai felsőoktatási térséget. Ennek jegyében - bár az uniós csatlakozásnak nem feltétele az ilyen terül eten történő harmonizáció - az államok minden kényszer nélkül harmonizálják a saját rendszereiket. Ami a kutatás és fejlesztés területét illeti: elhatározták, hogy a jelenlegi 1,81,9 százalékos GDPráfordítási szintet - amit kutatásra, fejlesztésre, innov ációra fordítanak átlagosan az Európai Unió államaiban - 2010ig 3 százalékra kívánják emelni. Magyarországon ez a szám meglehetősen alacsony, ez a terület az elmúlt évtizedben meglehetősen mostoha bánásmódban részesült. 199293 óta 1 százalék körül van a GDPben ennek a területnek a részaránya, sőt jelentősen csökkent egy darabig, majd 2002ben jelentősebb költségvetési növekedés állt be, míg 2003ban egyfajta csökkenés. Ha lépést akarunk tartani nemcsak a világgal, hanem Európában belüli versenytársainkka l, akkor teljesen világos, hogy meg kell újítani ezt az intézményrendszert, a finanszírozás rendszerét. Szeretnénk elérni azt is, hogy az a cél is teljesüljön, hogy a körülbelül 3 százalékos ráfordítás kétharmada a vállalati szférából jöjjön. Magyarországo n pont fordított az arány, körülbelül egyharmad, 30 százalék körül mozog a vállalati szféra hozzájárulása a kutatásifejlesztési tevékenységhez, és kétharmada származik az állami költségvetési befizetésekből. Miért van szükség egy elkülönített alap létreho zására? Először is azért, mert enélkül nem lehet arra a növekedési pályára állítani a kutatás és fejlesztés finanszírozását, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ha nem is a 3 százalékos GDPrészarányt, de legalább néhány éven belül 1,5 százalékos GDPrészarány t elérjünk. Ez ennek az alapnak a létrehozása nélkül lehetetlen. Másrészt lehetetlen más eszközökkel a vállalkozási szférából jelentősebb összegeket bevonni erre a célra, lehetetlen mentesíteni a kutatásifejlesztési tevékenységet a költségvetés ingadozása itól és a költségvetési alkuktól, és lehetetlen lenne előállítani egy olyan finanszírozási pályát, amely folyamatosan növekvő, és amelyben az állami és a nem állami komponensek aránya meglehetősen harmonikusan együtt mozog. Ennek az alapnak a létrehozása m indezt szolgálja. Szolgálja azt, hogy a vállalati szféra befizetéseivel lehetővé váljon, hogy olyan garanciák is beépüljenek ebbe a törvénybe, aminek nyomán az állami költségvetési hozzájárulás nem csökken, hiszen az állami hozzájárulás mértéke a tárgyévet megelőző két évvel korábbi magánszektori befizetésnél kevesebb nem lehet. Az a fajta ingadozás tehát, ami a költségvetésben tapasztalható, a legkülönfélébb prioritások vagy a prioritások változása miatt a K+F tevékenység finanszírozásában csökkenthető, ső t bizonyos értelemben meg is fordítható, és világos, rendes, hosszú távon kiszámítható növekedés biztosítható.