Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 30 (91. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
983 legyünk a csatlakozásnak, hanem ezt a folyamatos pingpongmeccset fogjuk játszani, amelynek tanúi igen, azok a tévénézők, akik még nem kapcsolták ki a televíziót, és azok a lapolvasók, akik újsághoz jutnak, ebből így nincs kiút. Itt süketek pá rbeszéde fog zajlani, és akkor, amikor az a kötelességünk, hogy egy kicsit előbbre vigyük a dolgokat, állapodjunk meg olyan peremfeltételekben, aminek a racionalitásáról egyformán gondolkodunk, de ha ezt elviszi a pingpongháború kényszere, akkor egy sajnál atra méltó, rossz helyzetbe fog kerülni az ország. Ugye, egyetlen kormány sem vette magának azt a bátorságot, hogy az úgynevezett nagy elosztó rendszerekhez hozzá merjen nyúlni. Mindannyian tudjuk, hogy az egészségügy reformja, az önkormányzati finanszíroz ás reformja, az államigazgatás reformja előttünk álló, szükségszerű feladat. Tudjuk azt is, hogy ehhez a lépéshez bátorság, politikai támogatottság kell, és olyan típusú együttműködés, ami Magyarországon jelenleg ismeretlen. Pedig ez a záloga lenne annak, hogy normálisabb módon menjenek a dolgok. Talán sokan ismerik, de nekem a mai vitában jutott ismét eszembe Sándor Györgynek egy örökbecsű mondása a '70es évek végéről, ami úgy hangzott: “Kisdobosok, úttörők, tiétek a jövő. Úgy volt, hogy a miénk lesz.” Kö rülbelül így folytatjuk mi a politikai vitáinkat gazdaságról és egyebekről. Azt hiszem, hogy kell lenni annyi józan észnek, hogy a minimum meghatározása után azokat a szükséges lépéseket megtegyük, kormány és ellenzéke, amiben egész egyszerűen nincs jogunk várakozni, mert nem tudunk elszámolni azoknak, akik megkérdezik tőlünk, hogy mi végre is ülünk itt, eltekintve a népmesétől, amit Tállai András volt kedves itt elővezetni az imént. Ismert az, hogy az adócsökkentés kérdésében vita zajlott a koalíciós párto k között, ami mára megoldódni látszik. Meg kell hogy mondjam, természetesen nem kerülte el a fülemet, hogy a szocialista frakcióból ketten is jelezték, hogy a frakció támogatni látszik egy negyedik adókulcs bevezetését. Erről is majd néhány mondatot szólok , ha az idő engedi. Csak jelzem, hogy természetesen hallottam, és van véleményem erről az elképzelésről. Miért is mondja az SZDSZ az adócsökkentés programját? Azért, mert azt gondoljuk, hogy azokon a területeken, ahol az államnak nincs keresnivalója, ott n e is keressen magának tennivalót. (15.00) Legyen minél kisebb az állam, és ahol kötelező állami feladatok vannak, azokat lássa el az állam, és amiről a polgárok, az állampolgá rok maguk tudnak gondoskodni, ott hagyjuk meg a forrást, hogy ezt megtehessék. Sajátos a Fidesz érvelése. Egyfelől Varga Mihály, a sziámi felszólalók egyike, azt mondja, hogy hol van a kisebb állam, másfelől Tállai András úr ismét könnyeket hullat az elboc sátott közalkalmazottakért. Igen, valamit tenni kell azért, hogy kisebb állam legyen, igen, mert józan keretek közé kell szorítani a költségvetést. (Varga Mihály közbeszólása.) Megfáztam, nem jól hallom, legközelebb hangosabban. (Derültség.) Tehát igazából az SZDSZnek a törekvése az adócsökkentésre azért volt fontos, mert ez egy jelképes döntés (Varga Mihály közbeszólása. - Az elnök csenget.) , egy jelképes döntés ahhoz, hogy hol van az államnak a helye, és hogy minél több lehetőséget hagyjunk meg a polgáro knak, hogy maguk dönthessenek. Most térjünk vissza a 40 százalékos elképzelésre a legmagasabb jövedelmi kategóriában. Az elhangzottak alapján erősen gyanítom, hogy a szocialista frakció részéről ez meg is fog jelenni itt valamilyen formában a parlament elő tt. Én természetesen ma a szabad demokraták nevében csak gondolkodni tudok erről a felvetésről, de a legalaposabb kétségem egy kérdés, hogy az így befolyó összegből vajon mire óhajt költeni a szocialista frakció, és ez a legfontosabb kérdés. A legfontosabb kérdésnek tartom azért, mert mialatt zajlott a koalíciós pártok között a vita, hogy legyene adócsökkentés avagy sem, az alatt a kormány módot talált arra, hogy bevezesse a tanulók ingyenes biztosítását. Az, hogy ez egy sürgős tennivaló volte, vagy csak üzenet akart lenni, vagy ennek bármiféle racionalitása létezike, legalábbis ahhoz elegendő kétséget támaszt bennem, hogy megkérdezzem, jelezzem, hogy egyáltalán a meggondolása sok egyéb kétség mellett ennek a sávnak, arra egy pontos, érthető választ kell adni, mire akarja a szocialista frakció ezt a többletet költeni.
