Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
789 következtében lehet, hogy a mi 16 évünk többet nyom a latban, mint korábban több száz vagy több ezer esztendő. Amikor ezt a törvényjavaslatot elemezzük, látnunk kell, hogy ez is a legszorosabban összekötődik az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslattal. Nem lehet megérteni ezt a törvényjavaslatot akkor, ha az alkotmánymódosító tö rvényjavaslathoz nem nyúlunk vissza. Az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslat 2. §a tárgyalja azt a kérdéskört, amelyet a jelen javaslat érint. Nagyon röviden utalni kell arra, hogy milyen új elemek találhatóak meg az alkotmánymódosító törvényjavasl at eme paragrafusában. Akkor is így kell tennünk, ha ez nem mindenki ízlésének felel meg. Hiszen Rubovszky képviselőtársam felszólalásában utalt arra, hogy tévedek akkor, amikor az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslatot együttesen elemzem az Alkotmá nybíróságról szóló törvényjavaslattal. Ezt a hibát most is el fogom követni, ez a négy törvényjavaslat ugyanis szerves egységet alkot. Nem volt véletlen az, hogy a miniszteri expozé is összevonta ennek a négy javaslatnak a bemutatását, és az sem volt vélet len, hogy Horváth Balázs, az MDF vezérszónoka is utalt arra, hogy a négy javaslat szerves egységet alkot. Nem lehet az egyes elemeit igazán tisztán elválasztani egymástól. Az alkotmánymódosító törvényjavaslat 2. §a nemcsak a nemzetközi szerződésekkel kapc solatos alkotmányos alapnormákat változtatja meg, hanem a Magyar Köztársaság és a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak viszonyát is újrafogalmazza. Pontosítja a korábbi megfogalmazást, kimondva azt, hogy a Magyar Köztársaság elfogadja, és jogre ndszere részének ismeri el a nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabályait, a nemzetközi szokások szabályait, valamint az államok közössége által elismert általános jogelveket. Három elemre osztja fel ez a megfogalmazás a korábbi definícióban tal álható alapkategóriát, mégpedig részben a bécsi egyezmény alapján, részben pedig az úgynevezett hágai bíróság alapokmánya alapján. Természetesen, ha megnézzük a bécsi egyezményt, akkor világosan láthatjuk, hogy annak 53., illetőleg 64. cikkelye valójában n em definiálja pontosan, mit is értünk ius cogens alatt, de ad bizonyos alapvető támpontokat, s ezeket figyelembe lehet venni a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárások folyamán. Ami pedig a szokásjogot és az általános jogelveket illeti, ezek olyan k ategóriák, amelyek lehetőséget adnak az Alkotmánybíróság számára, hogy jogértelmezéseket hajtson végre e fogalmak alapján, ezzel is biztosítja az alkotmányjog és a nemzetközi jog korábbinál jobb kapcsolatát, illetőleg a szokásos jogfejlesztést e határterül eten. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatosan az alkotmánymódosító törvényjavaslat beemeli a magyar jogrendszer fogalomkörébe a “megerősíti, jóváhagyja, elfogadja” kategóriákat. Korábban a magyar alkotmányjog csak a “megköti a nemzetközi szerződést” megf ogalmazást ismerte. A megkötésnek ez a fajta fogalma a bécsi egyezményből részben hiányzik, részben pedig a tartalma nem pontosan azt jelenti, amit a magyar jogrendszerben. Salamon László képviselőtársam több alkalommal is hangoztatta, így a bizottsági ülé sen is, ma is azt, hogy nem helyes szakjogági kifejezésekkel megterhelni az alkotmányjogi fogalomkészletet. Nem vagyok biztos azonban abban, hogy Salamon László képviselőtársam a problémát pontosan fogalmazta volna meg. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy a nemzetközi jog szakkifejezéseit olvasztom bele az alkotmányjog kategóriakészletébe, hanem arról, hogy a magyar jogrendszer részévé váló nemzetközi egyezményt alkalmazom a magyar jogrendszerben, hiszen a beemeléssel, a dualista megoldás következtében a ki hirdetéssel mégiscsak a magyar jogrendszer részévé válnak ezek a fogalmak. Kihirdetés nélkül is azzá válnak, ha a monista megoldást alkalmaznánk. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha úgy merülne fel a kérdés, hogy mi is a tartalmuk ezeknek a kategóriáknak, hogy m egerősítés, elfogadás, jóváhagyás, abban az esetben lenne alapja a kritikának. A bécsi egyezmény ugyanis ezen fogalmakra nem ad pontos meghatározást. Ennek feltehetően két oka lehet. Az egyik az, hogy számos állam igényét kellett összeegyeztetni egy ilyen dokumentum
