Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A jogalkotásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
785 az európai országok gyakorlatára szeretném felhívni a figye lmet arra vonatkozóan, hogy érdemes pontosan és részletesen szabályozni a jogalkotási folyamat megindításának szigorú kritériumait. Itt kanyarodnék vissza arra a gondolatra, amit a bevezetőben mondtam, nevezetesen, hogy érdemes óvatosan bánni azzal, hogyha bizonyos jogszabályokhoz állandóan hozzányúlunk, tehát nem kell feltétlenül egy ilyen törvényhozási dömpingben lennie az Országgyűlésnek. Kívánatosnak tartanánk, ha ez az előttünk fekvő törvényjavaslat leszögezné azt, hogy akkor kerüljön sor jogszabályalk otásra vagy módosításra, ha az adott kérdés rendezésének nincs más, egyszerűbb módja. Ezt helyes lenne a törvényjavaslatban kikötni, mert nem tartjuk jónak azt az irányt, amely egyébként az elmúlt években a Magyar Országgyűlésben is sokszor megjelent, lai kusok is sokszor beszélnek erről - mármint laikusok alatt most azokat értem, akiknek nincs különösebb jogi előképzettsége , hogy az Országgyűlésnek mintha az lenne a feladata, hogy állandóan nagy mennyiségű törvényt gyártson. Elsősorban az a feladata, hog y fontos kérdésekben törvényt és jó minőségű törvényt gyártson, és lényeges egy szemléletmódbeli változásnak a definiálása: nevezetesen nem kell mindig mindenről jogszabályt alkotni, a létező jogszabályokkal is sok minden megoldható, illetve jogszabályok v áltoztatása nélkül is nagyon sok társadalmi problémára tudunk érdemi választ adni. Helyesnek tartjuk azt, amiről már ugyancsak beszéltek képviselőtársaim itt a teremben - többek között Avarkeszi Dezső képviselőtársam , a hatásvizsgálatok kérdését, és lény egesnek tartjuk, hogy ez bekerült a törvényjavaslatba. Nagyon fontos ez a kérdéskör. Mi ennél tovább is mennénk, mint ami itt a törvényjavaslatban tapasztalható és kézzelfogható. Mi helyesnek találnánk azt, hogy menjünk el abba az irányba, ami több nyugateurópai országban működik. Nevezetesen egyfajta tesztrendszernek a bevezetése, egy olyan tesztrendszernek a megalkotása, amely a hatásvizsgálatokat elég egyértelművé teszi, világos kritériumrendszerhez köti, tehát nemcsak előre látható költségvetési vonzat okat tartalmaz, hanem egyéb - környezeti, munkaerőpiaci, gazdasági - hatásokat is. Kívánatos ezeket a szükséges adatokat a döntéshozók elé tárni, méghozzá olyan módon, hogy számon kérhetőek is legyenek, mert egyébként akkor van ennek értelme. Ha a döntés úgy születik meg, valóban e hatásvizsgálat eredményeként, hogy ha a későbbiekben, évek múlva erre visszatérünk, hogy valóban beváltottae a hozzá fűzött reményeket a jogszabályalkotás vagy a jogszabálymódosítás, akkor helyes, ha számon kérhető előzőleg a hatásvizsgálatnál számításba vett vagy figyelembe vett kritériumrendszer. Tehát mi ezért egy ilyen tesztrendszert helyesnek, jónak tartanánk. És azt is fontosnak tartjuk, hogy a jogalkotó vizsgálja majd a későbbiekben, hogy jól mértee fel előzetesen a vár ható hatásokat, és ha nem mérte fel, akkor ennek mi volt az oka. Tanulságos és rendkívül érdekes az, hogy ha mondjuk, a gazdasági szférával hasonlítjuk össze a törvényhozás területét, ott néhány száz millió forintos tervek előkészítéséhez milyen komoly app arátust mozgatnak meg a hatásvizsgálatok érdekében, míg sokszor mi a parlamentben úgy hozunk döntéseket milliárdos kérdésekben, hogy annak az előzetes kidolgozása, a döntés szükséges kritériumainak, a hatásvizsgálatnak az elkészítése jóval gyengébb lábakon áll. Tehát mi e területnek az erősítését tartanánk helyesnek a javaslatban. Azt is világosan kell látni, hogy ha ebbe az irányba mozdulunk el, amit egyébként, hangsúlyoznám, a javaslat tartalmaz - hiszen helyes irányként beemeli a hatásvizsgálatok erősíte tt szerepét a törvény szövegébe , és ez kívánatos, helyes és támogatandó, akkor azt is világosan kell látni, hogy ahhoz, hogy ez megoldható és működőképes legyen, nagyobb szakértelemmel rendelkező és speciálisan képzett szakembergárda kell, és figyelni ke ll az ő képzésükre. Nagyon fontosnak tartanák azt, hogyha egy szervezet jönne létre, amelyik azt vizsgálja, hogy a jogalkotói szándéknak megfelelően hatályosultake a jogszabályok. A javaslat ezt elsősorban a szakminiszterekre bízza, hogy végezzenek egyfaj ta vizsgálatot. Mi ezt helyes iránynak tartjuk, de kevésnek tekintjük. Szintén a nyugateurópai gyakorlatra tudunk hivatkozni, ahol nagyon sok ország - Hollandiát és más országokat lehetne példaként felsorolni - az általunk már említett tesztrendszert alka lmazza, és szintén önálló szervezetek foglalkoznak azzal, hogy évek elmúltával vizsgálják, hogy a jogalkotó helyesen döntötte, jól mértee fel azt, hogy szükség vane egy adott társadalmi viszony
