Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A jogalkotásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
784 Említettem, hogy támogatjuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és komoly erényeit is látjuk annak a munkának, amit az Igazságügyi Minisztérium letett elénk. Először is, itt helyénvalónak látjuk azt az álláspontot, hogy valóban szükséges egy új törvénynek a megalkotása, hiszen az 1987ben született törvény, amely a jogalkotásról szól, valóban egy más korszakban született, és a szükséges módosítások ugyan megtörténtek rajta , mégis lényegét tekintve egy más gondolkodásmódot, egy más szellemet tükröz, és részben az európai uniós csatlakozás, részben a rendszerváltás óta a demokratikus jogállamban, köztársaságban eltöltött idő miatt és a köztársaság által megérlelt változások m iatt eljött az idő arra, hogy a törvényen módosítsunk. Tehát helyénvalónak látjuk azt, hogy itt egy új törvény szülessen, pusztán módosítással nem lehet már ezeket a változtatásokat keresztülvezetni. Helyesnek tartjuk a javaslat azon szándékát, hogy a jele nlegi titkosságot fel kell oldani, és az előkészítő anyagokat csak a lehető legszűkebb körben kell titkosítani. Ezt egy lényeges elemnek tartjuk, mert nem volt kívánatos és nem volt helyes az a gyakorlat, amely ugyan oldódott az elmúlt években Magyarország on, de amely alapvetően egy zárt körben tette megismerhetővé a jogszabályelőkészítés folyamatát, és szintén csak egy zárt kör számára tette lehetővé azt, hogy ebbe beleszóljon, a véleményét kifejtse ebben a folyamatban. (16.00) Tehát itt mi a nyilvánosság elvét tartjuk rendkívül fontosnak és rendkívül lényegesnek, fő szabályként ezt tartjuk helyesnek. Örülünk annak, hogy a javaslat is ebbe az irányba mozdul el; alapvetően a titkosítás feloldását tartalmazza, és szerintünk ez egy üdvözlendő, kívánatos és bá tor előrelépés. Mint ahogy helyesnek tartjuk azt is, hogy az előterjesztés javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogy törvénymódosítás esetén mindig nyilvánosságra kell hozni a módosított törvény egységes szerkezetbe foglalt teljes szövegét, a jobb áttekinthet őség érdekében és szintén a jogbiztonság érdekében, amit, azt gondolom, mindannyian, akik a jogállam iránt elkötelezettek vagyunk, fontosnak tartunk. Ez olyan érték, amit lényegesnek tartunk, és mindannyiunk számára ez ugyancsak támogatandó és kívánatos ir ány, tehát ez is helyénvaló. Helyénvalónak tartjuk az előterjesztés irányát a különböző miniszteri szerepek tisztázásában, de ennél mi tovább is mennénk, és még inkább helyesnek tartanánk, ha világosabban elkülönülne az igazságü gyminiszter felelőssége a miniszter és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felelősségétől. Ez ugyancsak tisztább helyzetet eredményez a jogszabályelőkészítésben és világosabb felelősségi rendszert. Az a véleményem, hogy a jogállamisághoz ez is ug yanúgy hozzátartozik. Szeretnék megemlíteni egy olyan kérdést, amelyről itt az előzőekben vitatkoztunk képviselőtársaimmal, és a vita eredményeként ugyan nagyjából formálódott valami, amilyen irányba megyünk, de azért mégiscsak vita van köztünk: ez az egés z jogegységi probléma. Ugyanis ez az előterjesztés is érinti ezt, és kell hogy érintse, hiszen itt valamiféle döntést kell hozni. Mert amennyiben abba az irányba megyünk el, hogy megteremtjük az alkotmánybírósági kontrollt a jogegységi határozatok fölött, akkor ez rendben van, amit a javaslatban olvashatunk, és ami a szándékokból kiviláglik. Viszont ha egy másik irányba megyünk el - amire szintén javaslat hangzott el itt, a parlament plenáris ülésén , akkor világosan kell látni, hogy a jogegységi határozat beemelése ebbe a hierarchiába egy olyan sajátos helyzetet eredményez, amellyel nehezen tudunk majd mit kezdeni, hiszen akkor létrejön tulajdonképpen egy olyan jogforrás, amelyiknek nincsen alkotmánybírósági kontrollja, és ez zavart fog eredményezni a jogs zabályi hierarchiában. Tehát ez a probléma is mutatja, hogy mindenképpen rendeznünk kell azt a kérdést, amelyről már az előzőekben itt egymás között komoly vita bontakozott ki, és meg kell találnunk azt a megoldást, ami egyfajta konszenzussal elfogadható. A törvényjavaslattal kapcsolatban, mint mondtam, rendkívül lényeges előrelépéseket látunk, de már eddig is említettem kritikai elemeket, és továbbra is szeretnék hasonlókat említeni. Leginkább itt
