Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
767 Országgyűlésben, hiszen különböző okok miatt a jelölési r endszer megalkotása úgy sikerült, hogy ebből jelentős konfliktusok származnak. A konfliktus forrása az, hogy rendszeresen minden pártfrakció jelöl a jelölőbizottságba tagokat, és ezáltal, ha például olyan szituáció alakul ki, mint amilyen az első szocialis taliberális koalíció idején volt, hogy négy darab párt van ellenzékben, miközben közel 72 százalékos többsége van a koalíciónak a parlamentben, akkor az ellenzék meg tudja akadályozni a jelöléseket. De ugyanez fordítva is előállhat, tehát az elkövetkezend őben bármikor, ha mondjuk, a kormánypártok oldalán lesz egy négypárti koalíció, vagy egy hárompárti, ha négypárti parlamentben gondolkodunk, akkor szintén olyan szituáció állhat elő, amikor valamelyik oldal a saját javára eldöntheti ezt a kérdést. Szerinte m helyénvaló lenne a szabályozás olyan típusú megoldása, amely mindig konszenzuskényszert ír elő, a pártok számától függetlenül, ellenzék és kormánypártok között. Szeretnék az összeférhetetlenség kérdéséről is szólni. Megjegyzem, itt csatlakozom ahhoz az á llásponthoz, amit előttem Rubovszky György fejtett ki; mi is hasonlóképpen látjuk ezt a kérdést. A javaslatnak egy érdekes eleme, amikor az országgyűlési képviselővel kapcsolatban is fölmerül az összeférhetetlenség kérdése. Azon valóban lehet vitatkozni, h ogy érdemese fenntartani ezt a szabályt, nevezetesen, hogy az négy évig nem lehet alkotmánybíró, aki országgyűlési képviselő volt. Erre nem nagyon volt példa; egyetlenegy példát ismerünk, Bihari Mihály esetét, ahogy Rubovszky György is hivatkozott erre, d e nem tudom, ez a példa tanulságokkal szolgále arra, hogy nem jó ez a megoldás. Szerintem nem, és azon el lehet gondolkodni, hogy ez helyes vagy nem helyes. Én hajlok arra egyébként, hogy tartsuk meg ezt a szabályozást, hogy legyen ez a négyéves szabályoz ás, ahogy a javaslatban is benne van. Viszont ha ezt megtartjuk, és valóban így lesz, ahogy a javaslatban is lefektetésre került, akkor helyénvaló a másik elem beemelése is, nevezetesen a közigazgatásban dolgozók hasonló típusú összeférhetetlenségi szabály ának a megalkotása. Semmi indokát nem látom annak, hogy vezető, közigazgatásban dolgozó személyek viszont kikerüljenek az összeférhetetlenségi szabály alól, tehát helyettes államtitkárok, közigazgatási államtitkárok is alkotmánybírók lehessenek, miközben e gy másik kör számára összeférhetetlenségi szabályokat állapítunk meg. Ha áll az a tétel, hogy a parlamenti képviselők is bizonyos kérdésekben állást foglalnak, részt vesznek a döntésben, befolyásolják a döntést, és ezért helyes a kizárásuk az alkotmánybíró sági jelölésből, ez áll a közigazgatásban dolgozók számára is, és ezt mindannyian tudjuk. Tehát mi azt tartanánk helyesnek, hogy ha itt is egy egységes szemlélet lenne az összeférhetetlenségi szabályok megalkotásánál. Ha már itt tartok, és az összeférhetet lenségről beszélek, szeretnék még egy kérdést idehozni, amivel szintén nem foglalkozik a javaslat, de a gyakorlat bebizonyította, hogy ez viszont égető kérdés az Alkotmánybírósággal kapcsolatban. Ez ugyancsak az összeférhetetlenség ügye, de ez inkább az el fogultság kérdése. Volt arra példa, van olyan alkotmánybíró, akit megválasztottak, és megválasztása előtt az Országos Választási Bizottságban töltött be vezető tisztséget, majd nem sokkal megválasztása után egy olyan ügy került az Alkotmánybíróság elé, ame ly pont azelőtt az Országos Választási Bizottságot járta meg. Akkor ez az alkotmánybíró azt mondta, hogy ő elfogultság miatt nem kíván részt venni a döntéshozatalban. Ez helyes és korrekt döntés is volt a részéről. Megjegyzem, semmiféle szabályozás nincs e rre vonatkozóan sem a mostani javaslatban, sem az eddigi javaslatokban, hogy mi a helyzet ilyenkor. Az élet bizonyította be, hogy vannak ilyen szituációk, amikor valóban az elfogultság fölmerülhet. Mi a teendő, hogyan kell eljárni ebben a helyzetben? Másfe lől - akkor nem volt erről polémia érdekes módon - egy régebbi időszakában az Alkotmánybíróságnak volt egy olyan eset, amikor az Alkotmánybíróság az egyházi felsőoktatás finanszírozásáról döntött, és közismert, hogy az Alkotmánybíróság akkori tagjainak jel entős része egyébként az egyházi felsőoktatásban vett részt, és tanítottak különböző egyházi felsőoktatási intézményekben. Azt gondolom, hogy itt is fölvethető az elfogultság kérdése, de ezzel sem foglalkozik sem a mostani javaslat, sem az eddigi ide vonat kozó szabályok. Tehát azt hiszem, hogy
