Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
762 felmentést ad az alól, hogy ebben a tárgykörben harmadik törvényt, újabb törvényt kelljen hozni, amiben - mint köztudo mású - 13 év után nem sikerült eredményre jutnunk. Tulajdonképpen ezzel a törvényjavaslat pozitív megítélésével kapcsolatos álláspontunkat be is fejeztem. Én nem kívánom az eljárásjogi szabályokat részleteiben ismertetni, mert hisz az részben elhangzott az expozéban, részben pedig Wiener képviselő úr elég részletesen ismertette, amikor a saját álláspontját mondta el. A tartózkodás indoka alapvetően az, hogy egy 1989. évi törvénynek a teljes megváltoztatását politikai szempontból sem találjuk teljesen indoko ltnak. Nagyon helyesen hívta fel Salamon képviselő úr a figyelmemet, hogy érdemes rátekinteni a '89. évi XXXXXXIV. törvények felsorolására. Ezek azok a nagyon lényeges rendszerváltó törvények voltak, amiből talán politikai szempontból sem indokolt most eg yet kidobni. Annál is inkább nem indokolt, mert álláspontunk szerint a ma hatályban lévő törvény sok szempontból sokkal szerencsésebb, mint az új törvényjavaslat. Egész végig annak az álláspontnak adtunk hangsúlyt, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét és fe ladatait talán mégiscsak az Alkotmánybíróságról szóló törvénynek kellene tartalmazni úgy, ahogy azt a jelen jogszabály is tartalmazza. Természetesen nem azt akarjuk, hogy a hatásköri kérdések változatlanul maradjanak, hanem azt a törvényi szabályozást a mo stani javaslatnak megfelelő korrekcióval, de az a törvény tartalmazza változatlanul. Wiener képviselő úr a felszólalásában kikérte magának, amikor azt mondtam, hogy a bizottsági álláspont ismertetésénél tévedett, mert hisz ő is az alkotmány rendelkezéséről beszélt. Igen, ő kikérte magának, hogy nem így van, én viszont szeretném megerősíteni, hogy változatlanul fenntartom ezt az álláspontomat. Tudniillik Wiener képviselő úr az alkotmánybírósági törvénnyel kapcsolatban ünnepelte és részletesen kitért az alkot mánymódosítás 10. §ában foglaltakra, ahol is az alkotmány 32/A. § k) pontjáról beszélt, amikor is ezt nem az Alkotmánybíróságról szóló törvény, hanem maga az alkotmány adná az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Nevezetesen arról van szó, hogy a k) pontban az a lkotmányról szóló törvényjavaslat azt mondja, hogy a kormány javaslatára az alkotmánnyal ellentétesen működő helyi képviselőtestület feloszlatása mint alkotmánybírósági hatáskör. Nem azért hozom fel ezt a példát, mert én kötekedni szeretnék Wiener György képviselő úrral. Én tökéletesen egyetértek vele, és én is azon gondolkodásmód mentén járok, amikor az Alkotmánybíróságról való vitában az Alkotmánybíróság hatáskörét mint az egész témakör egységes egészét tekintem, és ezért nem találom szerencsésnek azt, h ogy az alkotmány rendelkezzen a hatáskörök lényeges részéről, szinte a hatáskörök taxatív felsorolásáról, és külön törvény rendelkezzen az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről. Említettem már azt, hogy a hatásköri szabályok körében taxatív felsoro lás következetességét várnánk el, és úgy érzem, hogy az a j) pont, amelyik a törvényben meghatározottak szerint az országos népszavazással és népi kezdeményezéssel összefüggésbe hozott határozat felülvizsgálata, egy olyan utaló szabály, amit az egységes el bírálás szempontjából, az egységes értelmezés lehetőségének értelmében minden körülmények között arra a helyre pontosan be kellene venni, ahol végül is az Alkotmánybíróság hatásköre felsorolásra kerül. Én remélem azt, hogy ez az alkotmánybírósági törvény l esz; ha nem, akkor nem ezen fog múlni a tulajdonképpeni kérdés. Szeretnék kitérni az alkotmánybírósági ma hatályos jogszabály és a módosítás közti lényeges eltérésekre. Amit lényeges eltérésnek tartok, a személyi körben való változás, amely a hatályos törv énytől elmozdulást mutat. A leglényegesebb elmozdulás egy negatív és egy pozitív pontban foglalható össze. Számunkra negatív az, hogy az országgyűlési képviselőket a javaslat kizárná mandátumuk megszűntétől négy éven keresztül az alkotmánybíróvá válás lehe tőségéből. Erre azt az indokolást tartalmazza a törvényjavaslat, hogy a gyakorlatban is előfordult, hogy képviselőből lett alkotmánybíró, szembetalálkozott alkotmánybírói tevékenysége során olyan törvénnyel, amelynek a megszavazásában részt vett. Nem hisze m, hogy ez egy kizáró ok lenne. Én egy ilyen alkotmánybírót ismerek, Bihari volt képviselő urat, aki az alkotmányügyi bizottság alelnöke volt, és én nem hiszem, hogy az, hogy ő négy éven keresztül országgyűlési képviselő, sőt az alkotmányügyi bizottság
