Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
758 törvényjavaslatot tárgyal. Kiegészíthetném ezt a megjegyzését az zal, hogy ünnepélyes az a pillanat is, amikor az Országgyűlés az Alkotmánybíróságról szóló új törvényjavaslatot vitatja meg. Mégsem tűnik a hangulat igazán ünnepélyesnek, és ennek nemcsak az az oka, amit Rubovszky képviselőtársam kifejtett, hanem az is, ho gy ez az alkotmánymódosításhoz kapcsolódó törvényjavaslat új alkotmány hiányában nem ad átfogó megoldást az Alkotmánybíróság működésével kapcsolatos problémákra. Papp Imre helyettes államtitkár úr nagyon pontosan fogalmazott az alkotmány- és igazságügyi bi zottság ülésén, amikor azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat egy konszolidációs törvényjavaslat. Az a funkciója, hogy az Alkotmánybíróság tevékenységével kapcsolatos problémákat kezelje, de nem az a funkciója, hogy az Alkotmánybíróságnak az alkotmányos ren d egészében elfoglalt helyét újragondolja. Nem tudja ez a törvényjavaslat alkotmányozás hiányában megoldani azt a problémát, hogyan értékeljük az Alkotmánybíróság legfontosabb jogkörének, az alkotmányértelmezési tevékenységnek a szerepét. Mikor válik az al kotmányértelmezés egyfajta alkotmányozássá, amire több példát is felhozhatnánk az elmúlt évtized történetéből? Arra sem tud választ adni ez a törvényjavaslat, hogyan viszonyuljunk az Alkotmánybíróság korábbi döntéseihez, határozataihoz akkor, amikor az alk otmány szövege módosul, ám az Alkotmánybíróság a korábbi álláspontjához, döntéséhez ragaszkodik, mert úgy véli, hogy ezáltal tudja konzisztensen, koherensen betölteni funkcióját, védeni az alkotmányosságot. Alapvető probléma az is, hogyan viszonyuljunk a k ilencvenes évek elején kialakult úgynevezett láthatatlan alkotmány koncepciójához. Kétségtelen, hogy Németh János korábbi alkotmánybírósági elnök úr működése alatt és jelenleg is, Holló András alkotmánybírósági elnök úr tevékenységének kezdeti időszakában nem a láthatatlan alkotmány képezi az alkotmánybírósági tevékenységnek a vezérfonalát. Ám változatlanul érvényesek azok a korábbi határozatok, amelyek ezen a felfogáson alapultak, s amelyek esetenként, nem véletlenül, eltértek az alkotmány írott szövegétől , azt átértelmezték, illetőleg szinte az alkotmányozásig elmenően módosították. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek előrebocsátása természetesen nem jelenti azt, hogy nem tekinti a szocialista frakció nagy jelentőségűnek a beterjesztett törvényjavaslatot. Mindenekelőtt fontosnak tartja azt a frakció, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét egy helyen, az alkotmányban, az alaptörvényben rögzítsék. Ilyen értelemben szoros az összefüggés az alkotmánymódosító törvényjavaslat és az Alkotmánybíróságról szóló törvényj avaslat között. Lehetetlen ezt a két tárgykört, amely megjelenik a két törvényjavaslatban, úgy elhatárolni, hogy amikor az egyikről beszélünk, akkor ne gondoljunk a másikra, és fordítva. Ennek következtében Rubovszky képviselőtársam megítélésem szerint tév edett, amikor azt állította, hogy helytelenül, a bizottság ülésén is és most, a bizottság többségi álláspontjának kifejtésekor is elsősorban az alkotmánymódosító törvényjavaslatról szóltunk, nem pedig az alkotmánybírósági törvényjavaslatról. Kétségtelen, v annak olyan államok, amelyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét az alkotmányon kívül más törvények is megfogalmazzák, meghatározzák, az alaptörvényben felsorolt hatásköri listát bővítsék. Ez a helyzet például a német alkotmá ny esetében is. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a magyar tapasztalatok igénylik az alkotmányban, az alaptörvényben történő egységes szabályozást, hiszen több törvényben is olyan hatásköröket biztosítanak az Alkotmánybíróságnak, amelyek a gyakorlatban nem él nek, s amelyeknek a gyakorlati alkalmazása, ha erre sor kerülne, komoly nehézségekbe ütközne. Elegendő itt utalnom arra, hogy a felsőoktatásról szóló, sokszor módosított 1993. évi LXXX. törvény 65. §ának (2) bekezdése jogkört biztosít az Alkotmánybíróságn ak arra, hogy védje a felsőoktatási intézmények autonómiáját. De hogy hogyan, milyen módon, arról nem szól ez a törvény. Hasonló a helyzet egyébként más esetekben is, magában az alkotmányban is található egy olyan szakasz, a 43. § (2) bekezdése, amely kimo ndja, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulhat alkotmányos alapjogainak védelme érdekében a helyi önkormányzat, és az önkormányzati törvény ezt a megfogalmazást megismétli. Az Alkotmánybíróság azonban olyan gyakorlatot alakított ki,
