Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
739 beépülésének folyamatában gyorsabb munkát feltételezne vagy alapozna meg. Nyilvánvalóan itt a kompromisszumkészség és a másik oldal álláspontja azonban nagyon régóta kötődik a dualista rendszer fenntartásához. A kompromisszum érdekében ezt a megoldást el tudjuk fogadni, bizonyos korrekciókra, egyszerűsítésekre azonban maga a javaslat is lehetőséget nyújt. Bízom abban, hogy ezt az ellenzéki oldalról is támogatják. (11.10) Szeretnék szólni a szuverenitás közös gyakorlásának vagy - csúnyábban fogalmazva - átr uházásának problémáiról és ennek az alkotmánymódosítási javaslatban való tükröződéséről. Nagyon kemény viták voltak mögöttünk a múlt évben, amikor a decemberi alkotmánymódosítás keretében megpróbáltunk olyan formulát találni, amely beilleszthető az alkotmá nyba, és amely feltétele az ország európai uniós tagságának. Ez a formula azonban rendkívül éles szakmai kritikát kapott, éppen azért, mert túlságosan megterhelte a politikai kompromisszumkeresés, és ez a szándék végül is egy eléggé követhetetlen, nyelvtan ilag meglehetősen pontatlan, rendkívül nehezen lefordítható, bonyolult formulát hozott, amely nem eléggé egyértelmű, nem eléggé világos. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék idézni egy szakmai tanulmányból, amely a Magyar Jog 2003. augusztusi számában jele nt meg, és amit egyetemi oktatók, kutatók írtak, nem politikusok. Ebben szó szerint olvasható: “A választópolgárok felhatalmazása nem a sok sebből vérző politikai kompromisszum megkötésére szólt, hanem olyan politikai értékdöntés meghozatalára, amely hossz ú távon képes hazánknak az integrációs szervezetben való részvételét normatív módon megalapozni. Eredményét tekintve azonban úgy tűnik, hogy a négypárti konszenzus csak az alkotmánymódosítás szükségességére vonatkozott, a revízió szakmai színvonalának, tar talmi aktualitásának a garantálására nem terjed ki.” Nem árt, tisztelt képviselőtársaim, ha időnként a politikai viták és vélemények mellett több figyelmet fordítunk a szakma, a tudomány, a kutatók véleményére, álláspontjára, és ezt be tudjuk építeni sajá t véleményünk kialakításába. Ezért is javaslom, hogy gondoljuk meg még egyszer, tegyük ezt a klauzulát, ezt a szakaszt világosabbá, mindenki számára egyértelműbbé. Egyébként ma már az Európai Unió alkotmányos tervezete is sok tekintetben egyértelműbben fog almaz, mint ahogy az a múlt évben még számunkra ismert volt. Nagyon röviden - most már az idővel gazdálkodva - szeretnék szólni az Alkotmánybíróságra vonatkozó néhány új elemről. Messzemenően egyetértek azzal, és az önkormányzati bizottság véleményét is os ztva támogatom, hogy ne az Országgyűlés döntsön önkormányzatok feloszlatásáról. Egy esetben volt, még a kilencvenes évek elején Tiszaderzs ügyében ilyen döntés, aztán volt egy kísérlet, amely éppen az ügy politikai megterheltsége miatt nem jutott dűlőre Hó dmezővásárhely kapcsán. Nem hiszem el, hogy az Országgyűlés a szakmai szempontokat ilyen természetű ügyekben megfelelően tudja érvényesíteni. Bölcsebb, jogállamhoz illőbb, ha az Alkotmánybíróság állapítja meg az alkotmányellenes működés feltételeit. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik: az Alkotmánybírósággal kapcsolatosan szeretnék még néhány gondolatot elmondani, ez pedig a jogegységi döntés alkotmányos kontrolljának a megteremtése, amely nagyon alapos megfontolást igényel. 1997ben, amikor a jogegy ségi döntés bekerült az alkotmányba, nagyon szilárd érvek szóltak mellette. Senki nem akarja ezt most kétségbe vonni, nem erről szól a javaslat. Elméletileg el lehet fogadni az igazságügyi tárca, a kormány álláspontját ebben a kérdésben, hiszen tartalmát t ekintve a jogegységi döntés norma jellegét nem lehet kétségbe vonni. A keletkezési formája, módja azonban már nem jogszabálykeletkezési formára utal, de a normatartalmat ez nem vonja kétségbe. Ugyanakkor a jogbiztonság szempontját szeretném megemlíteni a parlament vitájában, hiszen a jogegységi döntés szükségessége éppen abból fakad, hogy számos ügyben a bírósági gyakorlat nagyon nagy eltéréseket mutat, sok ügyet érint a vonatkozó jogszabály, és nyilvánvalóan az egységes bírói gyakorlat kialakítása érdekéb en a bírói gyakorlatnak olyan esszenciáját kell kialakítani, ami nagyon sok ügyben kell hogy iránytűként használható legyen. Ha az Alkotmánybíróság
