Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 22 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
674 Az igazság ezzel szemben az, hogy mind számszakilag, mind kronológiailag pontos határvonalat lehet húzni a kormányátadást megelőző költségvetési felhasz nálás és az azt követő vircsaft között. Bizonyos, kormányon lévő körök azt gondolják, hogy a kormányzati felelősséget mindig az önöket megelőző vagy az önöket követő kormányra lehet hárítani. Valóban, egyszer, 1990ben elmaradt a felelősségre vonás, de ez nem jelenti azt, hogy a kormányzati felelősség nem az adott időben kormányt adókat illeti. Ennek megfelelően a felelősség a kormányváltás óta, azaz 2002. május 27e óta önöket illeti. A 2002. május 27én keletkezett átadásátvételi iratok tanúsága szerint május 27éig a 2002. évi agrárköltségvetési előirányzat felhasználása 5,4 százalékkal volt alacsonyabb az időarányosnál. Ez az 5,4 százalék komoly összeg, 10 milliárd forintot jelent az agrárköltségvetésben, vagyis az időarányoson felül ennyit kaptak plus zként az előző kormánytól. Ezt a tényt egyébként nemcsak az átadási jegyzőkönyvek, hanem a Pénzügyminisztérium átadáskori APEHadatlekérése is igazolja, sőt, ez az akkori adatlekérés még adatvédelmi jogokat sem sértett, szemben a későbbi törvénysértésekkel . Ugyancsak bizonyítékkal szolgál az elmondottakkal kapcsolatban az előttünk fekvő ÁSZellenőri jelentés, amelyből szó szerint idézek: “az átadás szabályszerűen megtörtént, dokumentálása biztosított volt”. A 2002. évi költségvetés végrehajtásáról szóló tör vényjavaslatból végre egyértelműsödik ugyancsak tényszámok alapján, hogy végül is idén sokkal kevesebb pénz áll rendelkezésre az ágazatnak, mint 2002ben. Ezt fogalmazhatjuk úgy is, hogy a kormányváltás évében jobb állapotban volt a költségvetés, mint 2003ban. Ez a megállapítás akkor is helytálló, ha figyelembe vesszük az éven belüli lejáratú hitelek rendezésére fordított forrásokat. Ezzel a hitelkonszolidációval egyébként is foglalkoznunk kell, hiszen maga az előterjesztés is külön foglalkozik vele. (22.4 0) Most a kézhez kapott anyagok egyértelműsítik a korábbi gyanút. Ez a hitelkonszolidáció az MSZPklientúra pénzügyi megjutalmazását jelentette a választási párthűségét és a választás utáni további lekötelezettségért cserébe. Hogy ez az odavissza történő leköteleződés mit jelent a gyakorlatban, azt ma már mindenki tudja. Amennyiben nem így lenne, akkor egy törvényerejű pénzügyi beszámoló miért csak a hitelelengedésben részesülő gazdasági formák szerinti felsorolást ad? Miért tekint el azok összegszerű rész esedésmegoszlásától? Hogy döntő részben a társas vállalkozások részesedtek ebből a támogatásból is, azt a bizottsági meghallgatáskor a Pénzügyminisztérium képviselője közvetve el is ismerte, ezekkel a szavakkal: “Az agráriumhoz tartozó társas vállalkozók ö sszességében továbbra is pozitív irányú változást mutatnak, a mi megítélésünk szerint döntően a kormány tavalyi konszolidációs programjának köszönhetően.” Mindez abban a kormányváltást követő időszakban következett be, amikor az egyéb agrárvállalkozási for mák sorra kényszerültek vállalkozásuk feladására, aminek következtében 2002ben az előző évihez képest 107 ezer foglalkoztatottal kevesebb ember kereshette meg kenyerét a mezőgazdaságban. A kormányt ez a tény nem igazán érdekli. Az ő megbízatása csupán az egykori járási és megyei pártbizottságokról, esetleg KISZ KBtól induló privatizátorok sokadik konszolidációjára terjed ki. Ebbe a koncepcióba a családi gazdálkodók sehogy sem férnek bele. Ők diszkriminatív módon a hitelelengedésből is kimaradtak. Az új ko rmány a családi gazdálkodók támogatását lényegében majdnem hogy leállította. A tárcajelentés csalárd módon arra hivatkozik, hogy a 2002re nem lettek hozzárendelve a családi gazdálkodók támogatásához a megfelelő források, és az új kormánynak 8 milliárd for intos hiányt kellett rendeznie. Ez a tárcajelentésben foglalt megállapítás a valóságban nem állja meg a helyét, hiszen erre a célra 4 milliárd forintot még a polgári kormány juttatott az év első felében; lásd APEHlekérdezés. A 2002. év egyértelmű eredmény eként könyvelhető el, hogy a mezőgazdasági termelők az aszálykárok enyhítése céljából 20 milliárd forintos támogatásban részesültek. Ennek tükrében viszont még érthetetlenebb, hogy az idei évben a jóval komolyabb aszálykárokat miért csak
