Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 22 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
637 ellenzék egységesen támogatta a zárszámadás elfogadását, általános vitára javasolta. Hat bizottságban az ellenzék egységesen elvetette a zárszámadást. Öt bizottságban az ellenzék egységesen tartózkodott, és volt öt bizottság, amelyen belül az ellenzék így is szavazott, meg úgy is szavazott. Ez azt mutatja, és azt hiszem, ez eléggé példátlan az ellenzék hozzáállását illetően, hogy valóban zavarok vannak talán az elmúlt év teljesíté sének megítélése körül. Ez a mostani általános vitából nem derül ki, mert mostanra már sikerült ismét úgy szeparálódnunk, hogy az egyik oldal, a kormánypártok magáénak érzi, az ellenzék pedig úgy gondolja, mintha semmi köze nem lenne az előző évhez, ezért azután itt elítéli. De mondom, a bizottsági viták során távolról sem ez volt a helyzet. És hogy nem ez volt a helyzet, nyilván annak oka van. Oka, hogy kormányváltás történt, és ez előállította ezt a delikát, ámde a magyar gyakorlatban egyáltalán nem szoka tlan helyzetet, ezt a négyévenként ismétlődő helyzetet. A másik oka ennek a nehéz helyzetnek, hogy először találkozunk két évre szóló költségvetéssel, aminek a második éve teljesítéséről van most szó, és bizony a második év a tényleges időszakot megelőzően kéthárom évvel lett megtervezve. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor világgazdasági recesszió van, így azután az előirányzatok messzemessze nem teljesültek, messze nem váltották be a tervezők, az 19992000 fordulóján elkészült tervek tervezőinek előre látását vagy várakozásait. Így aztán kialakult egy elég bonyolult helyzet, és ahhoz viszonyult ilyen furcsán a különféle bizottságokban az ellenzék. A mai napon is, de a múlt héten elkezdett zárszámadási vitában is, azt hiszem, azt láthatjuk, hogy nagyszer ű gazdaságpolitikai viták bonyolódtak le, amelyeknek tulajdonképpen magához a zárszámadáshoz elég kevés közük van, mert a zárszámadás önmagában valami mást jelent. Hogy plasztikusan egy példával éljek, egy zárszámadási vitában részt vevőt nem igazán az kel l hogy foglalkoztasson vagy érdekeljen, hogy miért 1469 milliárd forint a költségvetés hiánya, hanem sokkal inkább az, hogy ez miért több 20 százalékkal, mint ahogy az előzetesen meg volt tervezve, az abszolút értéktől, az abszolút számtól teljesen függetl enül. Hiszen a zárszámadás sokkal inkább arról kellene szóljon, hogy mennyire felel meg a vonatkozó törvényi előírásoknak; hogy mennyire tartották magukat a 2002. év magyar kormányai az előre tervezettekhez, a parlament által elfogadottakhoz képest; hogy m ennyire valósághűen tükrözi az elmúlt évi pénzügyi folyamatokat; hogy mennyire igyekezett átláthatóvá tenni tevékenységét a parlament által megszabottak vonatkozásában mindkét kormány; hogy mennyire sikerült figyelembe venni az ÁSZ által tett módosítási ja vaslatokat; vagy mennyire tartották magukat ahhoz a kormányok egyszerűen, amire a parlament felhatalmazást adott nekik. Hallottuk az ÁSZ elnökét, hogy tulajdonképpen nyomon követhető javulás van a magyar zárszámadásokban, mert technikai értelemben minden é vben jobbak és jobbak ezek a zárszámadások. Ugyanakkor évente visszatérően - talán ez a tizenkettedik költségvetés, amit itt a parlament falai között megélek, és többen vagyunk ilyenek , emlékezhetünk, hogy minden évben, a kezdetek kezdetétől az ÁSZ kifog ásolta, hogy az állami vagyonról nincs egységes nyilvántartás - most sincs, most is kifogásolja. Hogy váratlannak minősített tényezők valójában nem váratlan események, hanem sokkal inkább tervezési hiányosságok, sokkal inkább megalapozatlanságok - ezt az Á SZ ebben az évben is szóvá tette, hiszen jól tudható, hogy az infláció alul lett tervezve, a gyógyszerkassza alul lett tervezve, a nyugdíjkiadások alul lettek tervezve. Hogy továbbra is számos, jelenleg 15 másik törvény módosítására kerül sor, köztük a 200 3. évi költségvetésére is; valamint továbbra is hiányzanak a törvényekhez, törvényjavaslatokhoz a hatástanulmányok. Ezek tehát, lehet mondani, tíz éve visszatérő hiányosságok. Van azonban itt egy nagyon komoly kérdés, ami igazán most került napirendre, ez pedig az államháztartásból kikerülő pénzek átláthatatlanságáról, követhetetlenségéről szól. Ez az ez évi zárszámadásban került először, igen hangsúlyozottan kiemelésre az ismert és nagyon szomorú eseményekkel nyilván összefüggésben. Riasztó, hogy 4050 mil liárd forintra becsülhető az az állami,
