Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 22 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
638 az az adófizetői pénz, aminek felhasználása többségi állami tulajdonban lévő, tárcák felügyelete alá tartozó gazdasági szervezeteknél nyomon követhetetlen. Így az erről szóló beszámolók sem tekinthetők maradéktalanul hitelesnek. Az ilyen társaságokhoz utalt pénzek töredékére van csak szükség sok esetben, és adott időszakban még a nagyobb részt ezen társaságok láthatóan egyre ötletdúsabban kezelik, fialtatják, és nem a költségvetés hasznára. A tulajdonosi jogok gyakorl ására pedig nem fordítanak kellő hangsúlyt és figyelmet azok, akiknek kellene. Magánüzleteket bonyolítanak egyesek állami pénzekkel, amivel aztán legjobb esetben is csak úgy számolnának el, hogy a realizált hasznot, eredményt megtartják, és a tőkével számo lnak el. Ez egy viszonylag új jelenség, körülbelül háromnégy éve, de inkább az utolsó kéthárom évben jelent meg, indult el ez a biznisz. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Úgy gondolom, ha semmi más okból, de azért, mert ez az ÁSZjelentés fö lhívja a figyelmet, és a zárszámadásból is kitetszik, tisztelt képviselőtársaim, a legnagyobb feladatunk az lenne, hogy megfelelő törvényi korlátok közé szorítsuk ezeket az államháztartásból kikerülő pénzeket, hogy azok nyomon követhetők és ellenőrizhetők legyenek. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Lezsák Sándor képviselő úr következik, MDFfrakció. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon tanulságos a vezérszónokok, illetve tudós k épviselőtársam összegző, nagy formátumú előadását meghallgatni, azonban én most a részletekben is a részletekhez igyekszem, és fölhívom államtitkár úr szíves figyelmét két területre. Az egyik a DunaTisza közi homokhátság vízpótlásával kapcsolatos, a másik pedig a Tisza cianidszennyeződésével. Mint ismeretes - és már mosolyog Szabó képviselőtársam, hogy erről beszélek , nyolc esztendővel ezelőtt az Országgyűlés határozatban kötelezte a mindenkori kormányzatot egy cselekvési program elkészítésére és ennek g yakorlati végrehajtására, amely a DunaTisza közi homokhátság vízpótlását elősegítő beruházásokról szólt. Az idei év aszálykárai is kisebbek lettek volna ezen a területen, ha ennek az országgyűlési határozatnak a szellemében már korábban elkezdődtek volna a vízpótlást szolgáló beruházások. (19.50) Örömmel olvastam a beszámolóban, hogy végre elkezdődtek ezek a beruházások, és 200 millió forintot költöttek erre a célra. Igaz, a gyakorlatban nem találkoztam még ezzel, mert oly csekély ez az összeg az egészhez képest, az elkövetkezendő évek milliárdos beruházásaihoz képest, de mindenesetre egy nyitányt jelent, és minden bizonnyal biztató folyamat kezdődött el a homokhátságon élők számára. Nagyon bízom abban, hogy a költségvetési tervünket elfogadja a parlament, amelyben ott lesz a többmilliárdos beruházás, és valójában a gyakorlatban is elkezdődnek a vízpótlást segítő beruházások. A másik: a Tisza mentén élő népességet - közülük is elsősorban a halászatból és a vendéglátásból élőket - anyagilag is súlyosan érinte tte a Tisza cianidszennyeződése. A kipusztult halállomány pótlására csak komoly költségek árán telepítettek újra halakat bizonyos folyamszakaszokon. Számomra, és tudom, hogy kormánypárti képviselőtársaim számára is meglepő volt a költségvetés végrehajtásáh oz fűzött számvevőszéki jelentésben, hogy a Szamos és a Tisza cianidszennyeződésével kapcsolatban felmerülő kármentesítési feladatokra előirányzott 450 millió forintból csak 296 millió forintot használtak fel ténylegesen kárelhárításra. Kérdezem államtitká r urat, hogy biztos jól gazdálkodtake ezzel az összeggel. Biztos, hogy a kárt szenvedett folyószakaszok szennyeződött medrének megtisztítását és az élővilág utánpótlását meg tudták oldani ebből az összegből? Ismereteim szerint a kárfelmérések során jóval nagyobb összegek jöttek elő, és mindenképpen úgy gondolom, hogy ez a 450 millió forint nem is volt túlzott előirányzat.
