Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 15 (119. szám) - Dr. Surján László (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Miért nem kell a kormánynak 20 milliárd forint?” címmel - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár:
4767 interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából Veres János államtitkár úr fog válaszolni. A képviselő urat illeti a szó. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fi desz) : Igen tisztelt Államtitkár Úr! November 27én a Magyar Rádió Háttér című műsorában a miniszterelnök úr a következőket mondta: „Jövő év május 1jétől Magyarország az Európai Unió tagja lesz, és ez növeli az emberek lehetőségeit és esélyeit.” Ugyanebbe n a riportban elhangzott, szó szerint: „Tehát engem abban nem lehet megingatni, hogy én egyfajta kiegyezéspolitikát folytatok, és ez az elhatározott szándékom is. Keresem az alkalmat, el fogjuk indítani azokban a nagyon nagy jelentőségű kérdésekben - szó s zerint - a nemzeti párbeszédet, ami ahhoz kell, hogy egy európai uniós csatlakozás után maximálisan ki tudjuk használni a lehetőségeket.” A nemzeti párbeszéd jegyében írásbeli kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz - az eredetiben leírási hiba miatt tév esen a külügyminiszter úr szerepelt , hogy megtudjam, támogatjae a magyar kormány, hogy az Európai Unió 2004. évi költségvetésében a jövőre igénybe vehető források a tíz új tagállam számára bővüljenek. (14.40) Ezt a javaslatot - amely összességében 12 sz ázalékos növekedést, a kohéziós alapban azonban 900 százalékos növekedést jelent - az Európai Parlament elsöprő többséggel támogatta. A pénzügyminiszter úrtól igenlő választ kaptam, amit ezúton is köszönök. Úgy látom azonban, hogy az ígéret ismét üres szó marad. A Tanács és az Európai Parlament közötti egyeztető tárgyaláson konkrét kérdés hangzott el, hogy mit szólnak az új tagállamok a javasolt 600 millió eurós bővítéshez. A magyar kormány képviselői némák maradtak. Van egy jó meg egy rossz hírem. A rossz az, hogy a kormánytámogatás hiányában az első olvasatban szereplő 600 millió eurós bővítésre aligha számíthatnak az új tagállamok, így Magyarország is elesik vagy 20 milliárd forinttól. A jó hír pedig az, hogy valamit ebből az összegből mégiscsak meg lehet menteni. De miért nem éltek a magyar kormány képviselői az alkalommal? Nem jutott el hozzájuk a Pénzügyminisztérium véleménye? Nem merték az érdekeinket képviselni a tizenöt tagállam jelenlétében, hiszen azok érthetően minden kifizetést elleneztek? A párb eszédnek - amelyről a miniszterelnök olyan fennkölten beszélt az idézett interjúban - szerves része kellene legyen a kormány és az Európai Parlamentben megfigyelőként dolgozó képviselők közti kapcsolat, ezen belül pedig kiemelt szerepe van a legnagyobb, ti zenkét fős néppárti csoportnak. Ha önök pártpolitikai szempontból elutasítják, megakadályozzák a velünk való együttműködést, annak forintokban kimutatható kára lesz. Nem érez a kormány elég erőt magában, hogy jövőre az eddig eltervezetteken felül pályázzon egy újabb szakasz autópályaépítésre vagy valamelyik nemzetközi vasúti fővonal korszerűsítésére, egy esedékes környezetvédelmi beruházásra? A kohéziós alap ugyanis ilyen kiadásokra való. A már idézett rádióbeszélgetésben miniszterelnök úr szép szavakkal k iemelt jelentőséget tulajdonított az autópályaépítéseknek. Mikor kerül végre összhangba a szó és a tett? (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpellációra Veres János államtitkár úr válaszol. DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi á llamtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az adott témáról a költségvetési vita során itt a parlamentben egy alkalommal már folytattunk némi polémiát, és a képviselő úr írásban föltett kérdésére a válasz is megszületett korábban. A véleménykülönbséget valószínűleg egy félreértés okozza. A félreértés lényege pedig a következő: Magyarország természetesen egyetlenegy eurótámogatásról nem mondott le, nem is fog
