Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 10 (118. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
4697 marketingmunkával megfogalmazni a borstratégiát. Teljesen egyetértek vele. Alaphelyzet: asztali bor, ezen belül van a tájbor; minőségi bor, ezen belül lehet a védett eredetű bor - körülbelül így áll össze az alapborminősítés. De ugyanezen a logikán fölfűzve - amit én négy év óta hangoztatok, már az előző ciklusban is, tessenek megnézni a hozzászólásaimat : tarthatatlan a 22 borvidék, mert nem lehet az, hogy Magyarország 90 ezer hektáros szőlőterületén 22 borvidék van, holott Franciaországban és Spanyolországban több olyan borvidék van - mondom, borvidék, egyedül borvidék , amelynek 100 ezer hektár fölött van a hozzá tartozó szőlőterülete. Mi pedig a 90 ezer hektárt - amely igazából 75 ezer hektár termőter ületet jelent - osztottuk föl a '94es törvényben 1995ben 22 borvidékre. Ebből történtek aztán azok az aránytalanságok, hogy mivel borvidékenként két képviselő foglal helyet a Hegyközségi Nemzeti Tanácsban, a kunsági borvidék, amely egymaga majdnem az egy harmadát adja a teljes magyar szőlő területének, ugyancsak két szavazattal vesz részt többek között olyan borvidékkel együtt - és nem nevesítenék egyet sem , mert olyan kicsi termőterületük van, hogy Soltvadkertnek a 3000 hektárjával csak az ötöde van, és őket már borvidéknek nevezik. Megjegyzem: Kiskőrösnek és Kecelnek egyedül 3000, illetve 2800 hektár termőterületű szőlője van, önmaga ez a kisváros lehetne már négy borvidéknek a nagyságával összemérhető. És mégis, a törvény valahogy úgy született meg, ho gy ma 22 borvidék van, és nagyon kicsi, marketingmunkával nem kifejezhető területi sajátosságok álltak elő. (14.20) Véleményem szerint, ha ebben rövid időn belül nem lesz változás, akkor a magyar bort nemcsak a hazai piacon nem tudjuk megtartani a magyar f ogyasztók előtt, mert a tömegborok korlátlanul beléphetnek az országba. Erre a spanyolok és olaszok készülnek is, mert nehogy azt gondoljuk, hogy náluk csak minőségi bortermelés van, hozzánk csak ennek a híre vagy a palackja érkezik meg jelenleg. Tömegbort ermelés igen nagy mennyiségben van spanyol és olasz földön is, ez ugyanazt jelenti, mint Magyarországon, hogy a teljes bortermelésnek mintegy 7080 százalékát a középkategóriájú asztali tájborok adják, azaz a hétköznapok bora, a mindennapok bora, amelytől nem kell félnünk, hogy az árával visszariasztja a fogyasztót, mert olyan áron kerülnek kiszolgálásra. Természetesen ez a borkategória nem is az, amelyiket öttíztizenöt évre lepalackozva tárolnak, és majd egy nagy borversenyre mint egy évjárat nagyborát, előhozzák. De hogy a mindennapok bora 7580 százalékban ez, az egészen biztos, nemcsak nálunk, hanem Olaszországban is, Franciaországban is, a spanyoloknál is. Ezek a borok meg fognak jelenni a hazai piacon. Ha nem vagyunk képesek a 22 borvidékből a már eg yszer megnyitott törvényben - az én módosító indítványom szerint - hat borrégiót felállítani, amely véleményem szerint, beszélve marketinghez nálunk jobban értő szakemberekkel, ez már egy olyan szűkített szám, amellyel lehet imázst teremteni az egyes borré gióknak. Ez a folyamat elindult, maguk a hegyközségek ismerték ezt fel; ma már egyesületi formába, közhasznú társasági formába tömörülve a jelenleg még borvidékek borrégiókat hoztak létre. Elsőként a DunaTisza közén a Dunaborrégió három borvidékkel egyes ült, majd pedig ezt követte az úgynevezett felsőmagyarországi borrégió, amelyben neves, a mátrai, az egri és a bükkaljai borvidék található - véleményem szerint ez a második nagy borrégió. A harmadik természetesen Tokaj, önállóan meg kell hogy maradjon mi ndenféleképpen, zászlóshajónak kell maradnia továbbra is. A negyedik nagy borrégió, úgy tűnik, a Dunántúlon a Pannonborrégió, amely a szekszárdi és a villányi régiót foglalja magában. Az ötödik a Balatonrégió, a Balaton környezetére felfűzött, abban a ha tósugarú körben található szőlőterületek. És a hatodik marad az északdunántúli borrégió, amely a Balaton vonalától északra van az én véleményem szerint. Mint említettem, ha ezzel nem tudunk dűlőre jutni - itt már hallottuk, hogy a borvidékek számát csökke nteni kell, én mertem nevesíteni, hogy hat borrégióra alakítsuk át a jelenlegi 22 borvidéket , én attól félek, hogy komoly stratégiai, piaci pozíciót vesztünk, nemcsak az exportterületen, hanem Magyarországon a belföldi fogyasztás területén fogjuk még elv eszteni ezen piacunkat.
